Ez a könyv az év egyik csemegéje lehetett volna. Úgy alakult azonban, hogy a magyar könyvpiacon rég jelent meg ennél kínosabb és szégyenteljesebb produkció. A két szerzőnek a kiadót minimum hitelrontásért kéne perelnie, ha értesülnek arról, ami könyvükkel történt. Egy alapos, érdekes és fontos mű lett tönkretéve.
A Brian Lapping Associates produkciós iroda nem kevés időt és rengeteg pénzt fektetett a Jugoszlávia halála című tévésorozatba. A sorozat anyaga - kibővítve - könyv alakban is megjelent. Ennél átfogóbb és teljesebb képet még nem rajzoltak az országot elpusztító háborúról és annak politikai előzményeiről. Laura Silber (a Financial Times tudósítója) és Allan Little végigkövették Jugoszlávia tragédiáját, a nacionalizmusok, sovinizmusok ébredésétől a horvátországi és bosznia-hercegovinai háborún át addig, amikor Slobodan Milosevic szerbiai elnök szakított a boszniai szerbek vezetőjével, a háborús bűnös Radovan Karadzictyal. A tévésorozat döbbenetes volt: kamera elé ült, aki csak számított, és viszonylag őszintén, de elmesélte, hogy mit mikor miért tett vagy mondott. Nagyszerű sorozat, kiváló könyv - ezt már csak itten lehetett elrontani.
Feltételezésem szerint az eredeti változat van annyira jó és pontos, hogy mindenkinek - ha érteni akarja valamelyest az utolsó balkáni háború menetét és történelmi hátterét - el kell olvasnia. De arra, ami a magyar nyelvű változattal történt, csak magyarázat létezhet, mentség egy szál sem. Mert nyilván meg lehet magyarázni, miért van az, hogy a politikusok funkcióit mindig máshogy nevezik meg - megengedem, ez az eredetiben is így lehet, nem érdekes. De az, hogy a Horvát Jogpárt, a Hrvatska stranka prava rövidítésének, a HSP-nek a feloldása - a magyar változat készítői szerint - Horvát Parasztpárt, az egyszerűen faszság. (Egy helyen még az is szerepel, hogy Paraga - ő a vezér - Jobboldali Pártja. Mingyá´ jobban leszek.)
Most mit mondjak? Megörültem, amikor láttam, hogy a szerb, horvát, bosnyák, albán és szlovén neveket igyekeztek helyesen írni (nem úgy, mint a magyar napi- és hetilapok túlnyomó többsége: Csoszics, Karadzic meg a többiek). A nagyon dicséretes elv helyébe hamarosan a káosz lépett. És ez még semmi. Bántóan hanyag munkán próbáltam átrágni magam, kezdetben jegyzeteltem is, de amikor rájöttem, hogy a hibajegyzék terjedelme meghaladná talán a kötetét is, lemondtam erről, ingyen nem dolgozom. A magyar változat készítői szerint például az úgynevezett Kis-Jugoszlávia rövidítése FRJ. Holott, ha utánanéznek, könnyen kideríthetik, hogy valójában SRJ (merthogy Savezna Republika Jugoslavija). Azt, hogy mi a ZSK - a magyar változat munkatársai szerint a Demokrata Reformpárt rövidítése -, ne is kérdezze senki. Vagy meséljek arról, hogy a HDZ, a Horvát Demokratikus Közösség teljes neve több - egyébként szellemes - változatban szerepel, néha még pontosan is?
A pontatlanságoktól hemzsegő fordítás (Tabák Gábor, Mucsi Ferenc és Stern Gábor munkája) egyébként annyira magyartalan, hogy az már fáj. A kolofon szerint a katonai szakértő dr. Bombay László volt, a fordítást az eredetivel Tabák András vetette össze. Kettejük közül ez utóbbi úr végzett gyalázatosabb munkát. A kötetet nem látta olvasószerkesztő sem, az egyszer biztos, a korrektorok hiányát már nem is említem. Ami megjelent, az egy rakás szemét, csapnivaló, szélhámos munka. Egy ócska hakni. És ha ilyen lenne az eredeti, akkor is elvárnám, hogy helyi nyelven a lehető legjobbat kapjam. Most viszont egyszerűen átvertek.
Mert például a következő gyöngyszemre bukkantam: "horváth fasiszták" (126. oldal). Ezt ép ésszel nem lehet elkövetni. Ha ezt normális ember elolvassa, maradandó egészségkárosodást szenved - említhetném mindjárt a korai infarktus veszélyeit. Ekkora marhaság után akár a sarokba is vághattam volna a könyvet; a barmok szórakozzanak csak azokkal, akik kénytelenek elviselni őket. De aztán mégis tovább űzött a kíváncsiság: ha a Horváthéknak usztasákra tellett, akkor lehet, hogy a Szabóék a csetnikek vagy a partizánok oldalán harcoltak.
- makai -
Zrínyi Kiadó, 1996, 477 oldal, 870 Ft
