Könyv: így jöttünk valahogy (életmódtörténet)

  • Para-Kovács Imre
  • 1999. június 10.

Zene

Sokáig gondolkoztam, hogy mi zavart a történelemkönyvekben. Mondjuk nem mindennap szálltam magamba, de néha eszembe jutott, hogy miért is volt annyira szar mindegyik. Persze részben mert meg kellett tanulni, de ez csak az egyik ok volt, amiért végül is úgy döntöttem: földrajzra fakultálok. Igazából az zavart - mint most Lőrinc László könyve olvasása közben rájöttem -, hogy az évszámok, királyok, forradalmak mögött nem volt semmi, de semmi, amiből igazán megtanulhattam volna, hogyan is éltek akkoriban az emberek.
Sokáig gondolkoztam, hogy mi zavart a történelemkönyvekben. Mondjuk nem mindennap szálltam magamba, de néha eszembe jutott, hogy miért is volt annyira szar mindegyik. Persze részben mert meg kellett tanulni, de ez csak az egyik ok volt, amiért végül is úgy döntöttem: földrajzra fakultálok. Igazából az zavart - mint most Lőrinc László könyve olvasása közben rájöttem -, hogy az évszámok, királyok, forradalmak mögött nem volt semmi, de semmi, amiből igazán megtanulhattam volna, hogyan is éltek akkoriban az emberek.

Lőrinc László: Életmódtörténet

Lőrinc László - és most könyörögve kérem önöket, ne keverjék össze Lezli el Laurensszel - egy életmódtankönyvet állított, illetve állít össze. Egyelőre két kötet jelent meg, az ´skor és "kor egyben, valamint most a Középkor, szemet gyönyörködtető, bár puha kötésben, ami, gondolom, az árkérdés megoldása miatt szükségeltetett.

Lőrinc - mint azt a kötetcímek is mutatják - végigkíséri az emberiség fejlődését az életmód-antropológia és persze a kultúrantropológia szempontjából, az emberevéstől az evés emberéig, úgy, hogy közben mindenre van egy kis ideje, legyen az építészet, öltözködés, házasság, vallás vagy evőeszközök. A mélység, amennyire belemegy ezen témák taglalásába, inkább feltételez közép-, mint általános iskolás olvasókat, de egy érdeklődőbb és a szokottnál valamivel nyitottabb hetedikesnek vagy nyolcadikosnak már bátran odaadhatjuk tanári/szülői felügyelet, na jó, segítség mellett.

Hibát természetesen lehet találni a műben, de ezek elsősorban tördelési és nem tartalmi problémák. Például számomra fájóan hiányoznak a kiemelések, a kövéren, kurzívval szedett részek, melyek esetleg elősegítenék az anyag könnyebb elsajátítását, de hangsúlyozom: ezek csak apró és elhanyagolható gondok a könyvek egészét tekintve.

Nagy és sikeres vállalkozás (lesz) az Életmódtörténet című sorozat, mert azáltal, hogy nem évszámokkal zsúfolja tele a szerző, talán a történelemhez is kedvet csinálhat a srácoknak, akiknek a művet olvasván esetleg ahhoz is kedvük támadhat, hogy belemélyedjenek a szárazabb, de nem feltétlenül igazabb tényekbe, és elolvassák, esetleg megjegyezzék az évszámokat, királyokat, forradalmakat meg az olyan dolgokat, mint A II. világháború története a védikus írások fényében, ami ugyancsak nem felesleges elfoglaltság, de nagyon megterhelő.

A képanyag jó és bőséges, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy az illusztrációk kiválogatását a szerző nem bízta a titkárnőjére, vagy a titkárnőjének kiválasztását végezte szokatlanul biztos kézzel, meg azt, hogy a metszetek, festmények (és gondolom, a későbbiekben: fotók) oda kerültek (kerülnek), ahol a helyük van nekik. A tördelés (leszámítva a fenti kicsiny, de tényleg talán kukacoskodásnak is tekinthető gondokat) átlátható és világos, szóval kézbe vehető és hasznos a sorozat, meg hiánypótló, ha szabad ezt a teljesen hülye kifejezést használnom itt.

Para-Kovács Imre

AKG Kiadó, 1999, ármegjelölés nélkül

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.