Könyv: így jöttünk valahogy (életmódtörténet)

  • Para-Kovács Imre
  • 1999. június 10.

Zene

Sokáig gondolkoztam, hogy mi zavart a történelemkönyvekben. Mondjuk nem mindennap szálltam magamba, de néha eszembe jutott, hogy miért is volt annyira szar mindegyik. Persze részben mert meg kellett tanulni, de ez csak az egyik ok volt, amiért végül is úgy döntöttem: földrajzra fakultálok. Igazából az zavart - mint most Lőrinc László könyve olvasása közben rájöttem -, hogy az évszámok, királyok, forradalmak mögött nem volt semmi, de semmi, amiből igazán megtanulhattam volna, hogyan is éltek akkoriban az emberek.
Sokáig gondolkoztam, hogy mi zavart a történelemkönyvekben. Mondjuk nem mindennap szálltam magamba, de néha eszembe jutott, hogy miért is volt annyira szar mindegyik. Persze részben mert meg kellett tanulni, de ez csak az egyik ok volt, amiért végül is úgy döntöttem: földrajzra fakultálok. Igazából az zavart - mint most Lőrinc László könyve olvasása közben rájöttem -, hogy az évszámok, királyok, forradalmak mögött nem volt semmi, de semmi, amiből igazán megtanulhattam volna, hogyan is éltek akkoriban az emberek.

Lőrinc László: Életmódtörténet

Lőrinc László - és most könyörögve kérem önöket, ne keverjék össze Lezli el Laurensszel - egy életmódtankönyvet állított, illetve állít össze. Egyelőre két kötet jelent meg, az ´skor és "kor egyben, valamint most a Középkor, szemet gyönyörködtető, bár puha kötésben, ami, gondolom, az árkérdés megoldása miatt szükségeltetett.

Lőrinc - mint azt a kötetcímek is mutatják - végigkíséri az emberiség fejlődését az életmód-antropológia és persze a kultúrantropológia szempontjából, az emberevéstől az evés emberéig, úgy, hogy közben mindenre van egy kis ideje, legyen az építészet, öltözködés, házasság, vallás vagy evőeszközök. A mélység, amennyire belemegy ezen témák taglalásába, inkább feltételez közép-, mint általános iskolás olvasókat, de egy érdeklődőbb és a szokottnál valamivel nyitottabb hetedikesnek vagy nyolcadikosnak már bátran odaadhatjuk tanári/szülői felügyelet, na jó, segítség mellett.

Hibát természetesen lehet találni a műben, de ezek elsősorban tördelési és nem tartalmi problémák. Például számomra fájóan hiányoznak a kiemelések, a kövéren, kurzívval szedett részek, melyek esetleg elősegítenék az anyag könnyebb elsajátítását, de hangsúlyozom: ezek csak apró és elhanyagolható gondok a könyvek egészét tekintve.

Nagy és sikeres vállalkozás (lesz) az Életmódtörténet című sorozat, mert azáltal, hogy nem évszámokkal zsúfolja tele a szerző, talán a történelemhez is kedvet csinálhat a srácoknak, akiknek a művet olvasván esetleg ahhoz is kedvük támadhat, hogy belemélyedjenek a szárazabb, de nem feltétlenül igazabb tényekbe, és elolvassák, esetleg megjegyezzék az évszámokat, királyokat, forradalmakat meg az olyan dolgokat, mint A II. világháború története a védikus írások fényében, ami ugyancsak nem felesleges elfoglaltság, de nagyon megterhelő.

A képanyag jó és bőséges, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy az illusztrációk kiválogatását a szerző nem bízta a titkárnőjére, vagy a titkárnőjének kiválasztását végezte szokatlanul biztos kézzel, meg azt, hogy a metszetek, festmények (és gondolom, a későbbiekben: fotók) oda kerültek (kerülnek), ahol a helyük van nekik. A tördelés (leszámítva a fenti kicsiny, de tényleg talán kukacoskodásnak is tekinthető gondokat) átlátható és világos, szóval kézbe vehető és hasznos a sorozat, meg hiánypótló, ha szabad ezt a teljesen hülye kifejezést használnom itt.

Para-Kovács Imre

AKG Kiadó, 1999, ármegjelölés nélkül

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.