A szerző neve mint cím - végül is nem teljesen szokatlan eljárás az áruelsózó emberek könyörtelen világában, kedvenc reklámgurum, David Ogilvy is Ogilvy a reklámról címmel írta lefekvés előtti olvasmánynak is tökéletesen alkalmas alapművét. Meg talán Lenin is odanyesett valamit Lenin a proletárforradalomról címmel.
Visszatérve Kotlerre, a szerző többszörösen kitüntetett marketingprofesszor, tizenöt szakmunka boldog édesapja, Marketingmenedzsment című könyve a Financial Times szerint ott van az ötven legfontosabb szakmunka között. A Kotler a marketingről végtelenül alapos, józanul gondolkodó palit sejtet, aki - sajnos - közel sem művész, mint ahogy például Ogilvy mester volt: Kotlert akkor sem olvasnék az ágyban, ha cserébe beválasztanának a Johnson & Johnson igazgatótanácsába.
Kotler, ha valakinek nem kötelező bemagolnia, csak úgy érdeklődik, leginkább a klotyóba való: kis, négy-öt perces szemelvények formájában. A marketing tudományos része csak addig érdekes, amíg rá nem jön az ember: végre valami, ami nem ellenkezik a józan paraszti ésszel. Hogy a vevőt emberszámba kell venni, és meg kell tartani, egészen az olyan közhelyekig, hogy a vevőnek van igaza.
Ami miatt érdemes megismerkedni ezzel az alapjában véve halál sótlan palival, a töméntelen konkrét marketinges sztori - a Disney-portfólió felépítése, melyek azok az asszociációk, amik kizárólag a McDonald´sre illenek (aranyívek, Roger McDonald), hogyan vezették be a Lexust az amerikai piacra (különlegesen aljas módon), vagy hogyan kell egy cégről pozitíve szenzációs történeteket terjeszteni.
- winkler -
Philip Kotler: Kotler a marketingről; fordította: dr. Hajdú-Moharos József; Park Kiadó, 286 oldal, ármegjelölés nélkül
