Könyv: Minden vonatkozásban (Beke Albert: Röpirat az irodalom védelmében)

  • Keresztury Tibor
  • 2002. március 28.

Zene

Elvileg kit érdekel, hogyan látják az irodalmat frusztrált, felheccelt öregemberek (esetünkben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészkarának egyik nyugdíjas docense, jelenleg a Környezetvédelmi Minisztériumban főosztályvezető), ha elöntik az agyukat a szabadjára engedett kényszerképzetek? Régi mese ez már: miért is kéne szólni, ha megint meg akarja védeni az irodalmat az irodalomtól valaki, kivont karddal, a kultúrkampf jegyében, pártpolitikai alapon?

Elvileg kit érdekel, hogyan látják az irodalmat frusztrált, felheccelt öregemberek (esetünkben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészkarának egyik nyugdíjas docense, jelenleg a Környezetvédelmi Minisztériumban főosztályvezető), ha elöntik az agyukat a szabadjára engedett kényszerképzetek? Régi mese ez már: miért is kéne szólni, ha megint meg akarja védeni az irodalmat az irodalomtól valaki, kivont karddal, a kultúrkampf jegyében, pártpolitikai alapon?Nincs benne semmi új, jelen röpirat tényleg csak azért érdekes, mert tételes összefoglalását adja annak, amivel a mai magyar kulturális életben és közbeszédben nap mint nap tünetértékűen találkozunk - kivonatolja mintegy azokat a nézeteket, melyeket egyre bátrabban vallanak, terjesztenek. Nem így, persze, ilyen differenciálatlan, szalonképtelen színvonalon, noha a bor hatására általában a műveltebbnél is megnő a hangerő, s a szonettből nemzetvesztő árulás lesz semmi perc alatt. Inkább csak úgy utalgatva,

egy csipetnyi fenyegető éllel,

az igazság kedvéért, halkan megjegyezve, ámde nyomatékosan. Mint akik még nem csapnak le, de azért tudják, hogy mi van. Nyitott szemmel, füllel járva abban egészen biztosak lehetünk, jelen eszmefuttatáson sok komoly ember is elhümmöget, ha az a szerencse éri, hogy a kezébe veszi: azok is tehát, akik cizelláltabb elmék annál, mintsem hogy az irodalom és a politikai harc színtere közé minden kétely nélkül, reflexből egyenlőségjelet tegyenek. Többé-kevésbé, nagyjából-egészében - bólogatnak maguk elé - igaza van a Bercinek. Be kell vallaniuk, körülbelül így gondolják maguk is, ilyennek látják a helyzetet. Helyettük is kimondja az igazságot ez a bátor, nem cicózó röpirat. Bele a pofájukba: pusztuljanak.

Beke Albert nem habozik indulóban: mindjárt "dr. Orbán Viktor Miniszterelnök úr szíves figyelmébe tisztelettel ajánlja e dolgozatát", legyen egy fárasztó nap végén mit olvasgatnia. A röpiratnak titulált feljelentés avval veszi kezdetét, hogy a magyar szakra jelentkezők többsége Konrád, Esterházy, Nádas, Spiró és mások nevét említi meg, ha a felvételin a kortárs irodalmat kérdezik. Azért van így, adja meg a választ Beke Albert rettenetes magyarsággal, mert teljesen egyoldalú értékskálájú alternatív tankönyvek vannak forgalomban, másrészt pedig a tanároknak "a zsigereikbe beleivódott az alkalmazkodás a kommunisták és az SZDSZ által hangoztatott értékrendhez". Meg a média, persze, hogy el ne felejtse. Ezen a helyzeten az iskolákban változtatni kell, ajánlja, sőt követeli, "különben fejre állhat az Oktatási Minisztérium is", s

pontokba szedve

meg is mondja, nevezett szervnek - mielőtt fejre áll - a tarthatatlan helyzet orvoslása érdekében sürgősséggel mit kell tennie. 1. Meg kell tiltani a középiskolai negyedik osztályos tankönyvek használatát. 2. Újakat kell íratni, olyanokkal, akiknek a személye biztosíték arra, hogy nemzeti szellemű tankönyvet fog a diákok kezébe adni. 3. Az OM-nek egyértelműen elő kell írnia a fölkért szerzőknek, melyek azok a nemzeti értékek, melyeket képviselniük kell. 4. Az OM határozottan nevezze meg azokat az írókat, akik műveit tanítani kell. 5. "A tankönyvírót utasítani kell, hogy a nemzet érdekével és érzületével szembenállókat csak minimális terjedelemben és egyértelműen elítélő hangsúllyal tárgyalja. Nem kell őket elhallgattatni, hisz Ady szavával élve: ezek a kozmopolita magyarok ugyanitt vannak, mint a magyar magyarok", de a tanulókban tudatosítani kell, hogy a magyarság nemzeti érdekeit nem ők képviselik. (Kiemelések tőlem - K. T.)

A röpirat szerint evvel vehetné kezdetét a generális kulturális, esztétikai revízió nemes, halaszthatatlan feladata, melynek célja nem más, mint "a nemzeti és művészi szempontból való (sic!) igazságos értékrend (sic!) kialakítása". Ennek érdekében a

rádióból és tévéből

"kérlelhetetlenül ki kell söpörni az említett pártok képviselőit", hisz nevezett médiák csak azokat szólaltatják meg, akik "versengenek a magyarság megvetésében". Esterházy, Konrád, Nádas (máshol: Nádasdi), Eörsi, Tandori, Oravecz, Petri (máshol: Petry) "vagy hazugul magyar, vagy üzletiesen nemzetközi irodalmat csinál" ugyanis, akikkel szemben azok az elnyomott igazak állnak, akiket nem tud megnevezni egy magyar szakra jelentkező felvételiző. Szerzőnk elismeri, hogy Bárány Tamás, Fekete Gyula, Gyurkovics Tibor, Varga Domokos, Bella (máshol: Balla) István, Döbrentei Kornél, Hernádi Gyula, Kocsis István és a többiek "meglehetősen heterogén társaságot alkotnak", de abban feltétlenül egységesek, hogy "lényegében mindannyian a nemzeti oldalhoz tartoznak," ekképp pedig ők azok, akik "a kor dédelgetett, a sminkszobában felnőtt" félíróival, álíróival szemben a magyarság magyar hangját képviselik. Beke többször is idézi Gyurkovics Tibor emlékezetes, szép szavait a "kékbugyis, hiszteroliberál" vonal tagjait, frankfurti túlsúlyukat illetően, miközben ájult tisztelettel citált atyamesterével szemben azért toleránsan megengedi: "itt nem is arról van szó, mintha Esterházy, Spiró, Kornis, Petri, Eörsi, Konrád vagy Nádas tehetségtelenek volnának. Nem! A helyzet sokkal bonyolultabb ennél, és tipikusabb: olyan írók ők, akiknek a maguk módján megvan a szerény tehetségük (kiemelés tőlem - K. T.), de társadalmi és irodalompolitikai szerepüket és hatásukat jóval túlnövelték tehetségük méretein" - mármint a kommunisták és a liberálisok, természetesen. A fent nevezettek "vontatott, verejtékszagú, mondvacsinált és affektáltan modernkedő írásai"-nak látszólagos sikere, műveik kiadása - tudjuk meg később - "csupán összeköttetésen múlik"; summa summarum "itt az ideje, hogy kimondjuk: meztelen a király!". A kormánynak rendet kell teremteni, hogy "lerázzuk magunkról" ezeket a ránk erőszakolt "álnagyságokat".

"Minden vonatkozásban az egész magyar szellemi élet megtisztítására van szükség!" - fújja meg a kürtöt Beke Albert kurziválva. Mindez persze, tudván tudja, nem nagyon megy demokratikusan, de hát "jó értelemben vett diktatúra nélkül nem is lehet kormányozni" ugyebár, majd arról biztosítja az esetleg kételkedő kormányt, hogy "csak a természeti törvényeket nem lehet megváltoztatni, de amelyeket emberek alkottak, igenis lehet" - csak akarat kérdése a dolog. Hiszen "nem szabad ölbe tett kézzel néznünk a magyarságtól idegen szívű és lelkületű írók diadalmenetét és pöffeszkedését", "most már végképpen gátat kell állítanunk" (sic!) az Esterházyék által terjesztett "kultúrmocsok" (kurzív az eredetiben - K. T.) elé: "negyven év gyalázatos kommunista diktatúrája után nem lehet >>demokráciátÉs akkor itt most egy mély levegőt veszek. Ezt a hangot mintha már hallottam volna valahol. Berci bátyám a legsötétebb ötvenes évek megoldási javaslatát hirdeti 2002 tavaszán. Átírná az értékrendet semmi perc alatt, lecseréltetné a kánont rendeletileg, megmondaná, ki az író hivatalosan. De, ismétlem, nem ez a baj: hadd tegye. A baj az, hogy számtalan sok művelt agyba befészkelték magukat ezek a nézetek, gondolatkísérletek: kulturális-irodalmi közéletünk evvel a jusst követelő, kiseprűző, éket verő paranoiával, fenyegető harci szellemmel van tele. Szöget üt a fejbe ez a beszéd a legfelsőbb körökig. Addig mondogatják, míg végül elhiszik. Igen, bólogatnak, az osztrák állami díj, s legújabban már a Herder-díj kuratóriumába is befészkelték magukat a magyar pufajkások meg az eszdéeszesek ezek szerint. Így megy ez. Elér a kezük mindenhova. Nemzetköziek. Mindez, hangsúlyozom, manapság nem holmi hagymázas tévképzet, hanem fennhangon hirdetett, népszerű gondolat, mely a magyar szellemi életbe szépen lassan befészkelte magát. Természetéről most egy Beke Albert nevű ember kivonatos brosúrát jelentetett meg. Megrendülten ajánlom a figyelmébe mindenkinek.

Keresztury Tibor

Szenci Molnár Társaság, 2002

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.