Lemez: Megint egy (16 Horsepower: Folklore)

  • 2002. augusztus 29.

Zene

Kissé félek: olvasóink közül nem ismeri mindenki a 16 Horsepower zenekart. Elmondom a történetét röviden. 1990-ben Los Angelesben találkoztak a tagjai: a gitáros-bendzsós-bandoneónos-énekes David Eugene Edwards, a dobos Jean-Yves Tola és a bőgős Pascal Humbert. Ugyanabban a hollywoodi stúdióban dolgoztak díszletmunkásként, és ugyanúgy nem tette őket boldoggá a munkájuk, mint szabadidős zenekaruk, a Denver Gentlemen. A két francia, Tola és Pascal azelőtt a Passion Folderben játszott, David - denveri - előéletéből azonban messze maradandóbb nyomot hagytak prédikátor nagyapjának templomi muzsikái, mint azok a punkzenekarok, amelyekben tizennégy éves korától megfordult. Lényegében a nagyapja nevelte: együtt járták a Coloradót, terjesztve az igét. Édesapját korán elvitte a leukémia, s mint David egy interjúban mondta: (apja) végül hálát adott Istennek a betegségéért, mert annak hatására tért meg, különben alkohol- és drogfüggő bikerként (nem mindig szelíd motoros) még szerencsétlenebbül végezhette volna.
Kissé félek: olvasóink közül nem ismeri mindenki a 16 Horsepower zenekart. Elmondom a történetét röviden. 1990-ben Los Angelesben találkoztak a tagjai: a gitáros-bendzsós-bandoneónos-énekes David Eugene Edwards, a dobos Jean-Yves Tola és a bőgős Pascal Humbert. Ugyanabban a hollywoodi stúdióban dolgoztak díszletmunkásként, és ugyanúgy nem tette őket boldoggá a munkájuk, mint szabadidős zenekaruk, a Denver Gentlemen. A két francia, Tola és Pascal azelőtt a Passion Folderben játszott, David - denveri - előéletéből azonban messze maradandóbb nyomot hagytak prédikátor nagyapjának templomi muzsikái, mint azok a punkzenekarok, amelyekben tizennégy éves korától megfordult. Lényegében a nagyapja nevelte: együtt járták a Coloradót, terjesztve az igét. Édesapját korán elvitte a leukémia, s mint David egy interjúban mondta: (apja) végül hálát adott Istennek a betegségéért, mert annak hatására tért meg, különben alkohol- és drogfüggő bikerként (nem mindig szelíd motoros) még szerencsétlenebbül végezhette volna.

A Denver Gentlemen helyett ´92-ben kedvükre valóbb zenekart alapítottak, ez lett a 16 Horsepower; ami meg Los Angelest illeti, David rövidesen besokallt: "Mindent a pénz, a biznisz és a siker ural, még az a jóember is filmes karrierről álmodik, aki a tejet árulja. Nem tűnt megfelelő helynek a gyermekeim felnevelésére, és honvágyat éreztem a béke és nyugalom, a coloradói otthonom után." Szóval visszatért Denverbe, és vele tartott Tola is - Pascal még pár évet lenyomott Los Angelesben, történetesen akkoriban dolgozott együtt Bálint Eszterrel. (Addig Keven Soll helyettesítette.) 16 Horsepower néven 1994-ben jelentették meg az első kislemezt (Shametown), melyet hamarosan a 16 Horsepower című EP követett. Hogy legyen mit küldeni a rádióknak, szervezőknek, azért vették fel, de pillanatok alatt szerződéssé "fajult" a multinacionális A&M Recordsszal. 1996-ot írtunk, amikor az első album, a Sackloth ´N´ Ashes kijött, egy év múlva követte a Low Estate, s akkor már e hasábokon sem lehetett elhallgatni, "ez a zenekar onnan indult, ahová megérkezni szokás. >>Appalache-i Hillbilly-Wave-PopHorsepower muzsikája annál, hogy ne inkább a néma ámulatot válasszam egy kínálkozó - közepes hatósugarú - "megfejtés" helyett. Így legfeljebb körüjárni vállalom David terepét: mélységes istenességével és puritanizmusával, letűnt korokba vágyódásával, különös családi hátterével, a Bűn és bűnhődés és a Biblia, illetve a Joy Division, Nick Cave, Leonard Cohen, Johnny Cash, továbbá a Muzsikás együttes iránti rajongásával.

A Nem arról hajnallik, amerről hajnallott című 1985-ös Muzsikás-lemez volt az, amely Daviddel megszerettette a magyar - és egyáltalán a kelet-európai - népzenét, s ez több mint életrajzi adalék. Akik a Duna Tv műsorán látták a 7 nap alatt a világzene körül című - a 2000-es Sziget Fesztivál világzenei nagyszínpadáról forgatott - filmet, talán emlékeznek azokra a pillanatokra, amikor David a muzsikás Éri Péter társaságában élvezi a Szászcsávási együttes táncházát. Ugyancsak Éri ajánlotta figyelmébe a Muzsikás Betyárnótáját (´sz az idő album, 1993) - azt a dalt, amely most a 16 Horsepower Folklore-ján feldolgozásra került.

Ha valakit a Folklore cím alapján aggasztana, hogy ezúttal esetleg a népzene felé billent a mérleg nyelve - ellensúlyozandó a bluest és countryt háttérbe szorító tavalyelőtti Secret South albumot -, bátran tekintheti megnyugtatva magát. Igaz, korábban egyik Lóerő-korongra sem kéredzkedett rá ennyi tradicionális - a mienken túl van itt amerikai, tuvai, lengyel -, de ezek szigorúan átpasszírozódtak 16 rostán, egyszóval: alig-alig különböznek a saját szerzeményektől. Ugyanakkor kitűnik az is, hogy zenekarunk legkevésbé "beindult" lemeze ez: egyiket sem uralta ilyen szerves szomorúság, melankólia, ború. Épp hogy csak halljuk a dobot, a villanygitár is kiszorult, egy kis bendzsó, kevéske bandoneón, itt-ott billentyűk inkább, no és a bőgő komor vonásai. Most végképp zavarban lehetnek, akik címkézni próbálják a 16 Horsepower zenéjét, jobb feladni, úgyse telik többre ennél a korai szlogennél: "Kapocs Joy Division és Hank Williams között." Ám ha egy film készülne a vadnyugat pusztulásáról, a kísérőzenén már nem kéne agyalni.

Hát így.

Csak el ne felejtsük a végén: megint egy lenyűgöző album.

(Melynek megjelenése előtt David egy szólóanyaggal is kirukkolt Woven Hand néven, maga játszott minden hangszeren, és talán megfordult a fejében, hogy másképp fessen, mint ahogy a zenekara szokott, de némelyik esetben bizony lóerősebb lett annál is. Persze az is lehet, hogy nem gondolta - vagy hogy nem gondolta komolyan...)

Marton László Távolodó

Glitterhouse Records, 2002

(A 16 Horsepower szeptember 5-én Bécsben, a Flex klubban játszik.)

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.