Ezt a szélső pontot pedig az aktuális helyzet jelöli ki, amely helyzet sajnos nem jelenik meg igazán az atlasz lapjain, hiszen a fordítás az 1998-as (szerencsére átdolgozott) angol kiadás alapján készült, ennek pedig már
az előző évben
lezárult a szerkesztése. Akkor pedig a földrész országainak jelentős részében igencsak más volt a helyzet, mint ma - háborúk törtek ki és értek véget vagy zajlanak ma is, nagy térségek néptelenedtek el, miközben hatalmas menekülttáborok jöttek létre, diktátorok buktak meg, más, szándékos vakságból mérsékeltnek hitt politikusokról pedig kiderült, hogy igenis, tébolyult zsarnokok.
Egy kulturális atlasszal szemben természetesen nem feltétlenül az a legfontosabb elvárás, hogy naprakészen kövesse a napi politika mozgásait, csakhogy a szerkesztés saját maga teremti meg ezt a várakozást országonkénti gazdasági és politikai ismertetőivel. Ugyanakkor mindenképpen dicséret illeti a kötetet a nagy felbontású regionális és országonkénti térképek miatt - az utóbbiak lenyűgöző aprólékossággal mutatják be az egyes kistérségek gazdasági sajátosságait. Semmiképpen sem állítanám, hogy mindenkinek tudnia kell, merrefelé sajtolnak gyapotmagolajat a Közép-afrikai Köztársaságban (Bambari környékén), vagy melyik az a város Malawiban, ahol cementgyártás és bőrcserzés mellett gyufagyártás is folyik (Blantyre) - önmagában is tanulságos azonban annak a tudomásulvétele, hogy mennyire sokféle gazdasági karakter alakult ki a földrész országai között. Apró hátrányuk a hatalmas térképeknek, hogy sok esetben a tördelés kényszere elmozdítja egymástól az ábrázolt országot és szöveges tárgyalását. Így Etiópia és Eritrea bemutatása Dzsibuti térképét fogja közre, Kamerun térképe pedig Nigéria ismertetésébe ékelődik, ami nem tragédia, csak éppen rontja azt a komfortérzetet, amellyel amúgy a legmagasabb szinten kecsegtet a szép külalak, a gazdag és izgalmas képanyag. Az utóbbinak - visszacsatolva a fentiekhez - legfeljebb azt lehetne felróni, hogy miközben valóban érzékletesen, ráadásul szellemesen mutatja be a földrész sokszínűségét, a hétköznapi kultúra kontinuitását, azért mégis inkább a szemnek szépre összpontosít, pedig hát a kongói pigmeusok mindennapjaira mostanság sokkal inkább jellemző a rettegés a lemészároltatástól, mint a közös kultikus tánc. Kétségtelen persze, hogy nagyobb számú
csonkolt hulla
látványa aligha ébreszt vágyat a bevezetőben említett utazásra.
A természet- és gazdaságföldrajzi bevezetést követő kultúrtörténeti leírás biztosan lehetne még részletesebb, még aprólékosabb, de valahol nyilván terjedelmi határt kellett szabni. Tény az is, hogy az a kulturálisatlasz-sorozat, amelynek ez a kötet is része (és amelyből az elmúlt évek során jó másfél tucat kiadvány már magyarul is megjelent - ugyancsak a Helikon Kiadónál), inkább a befejezett múltra, a maradandóra, a hosszabb távú folyamatokra összpontosít. Egy vonatkozásban ezzel együtt is hiányérzetem maradt: a jelenkori - főleg a nagyvárosi - Afrikáról (építészetéről, sajtójáról, a nyugati kulturális minták beépüléséről vagy netán be nem épüléséről stb.) alig tudunk meg valamit a kötetből.
A továbbiakban kipécézhetnék néhány aprócska elírást, figyelmetlenséget, de ezek végső soron eltörpülnek a tény mellett, hogy eddig még nem jelent meg magyarul ilyen látványosan szép, gazdag és részletes könyv Afrikáról.
- kovácsy -
Helikon Kiadó, 2003, 240 oldal, ármegjelölés nélkül
