Ötödik alkalommal rendezték meg a GetCloser JazzFestet, többek közt olyan nagyágyúkkal, mint Eric Truffaz vagy Richard Bona, de ez a két, egészen különböző hazai produkció is szép számú közönséget vonzott. Kleb Attila, a fesztivál szervezője a Harcsa–Gyémánt-duó indulását idézte fel bevezetőjében: a pályakezdő Harcsa Veronika bevitte első kvartett albumát Kleb lemezboltjába, amit rendhagyó bemutató követett, ugyanis nem fért el négy ember az üzletben, így csak az énekesnő és a gitáros ment. Veronika és Bálint a közben eltelt több mint egy évtized alatt tekintélyes repertoárt épített fel: duóban és zenekarral összesen nyolc lemezt készítettek, de mostani fellépésükön már a kilencedikből is bemutattak részleteket. Persze nem a mennyiség fontos, sokkal inkább az, hogy milyen változatos műfaji és hangulati spektrumot foglal magába a zenéjük. Harcsa Veronika megvalósította, hogy szólistaként „összeurópainak” tekintsenek rá, például németországi lemezszerződéseit és fellépéssorozatait mobilitásának, külföldi tanulmányainak, nyelvtudásának, olthatatlan keresési vágyának köszönheti. Olyan énekesnővé vált, akinek a kortárs zenés színház, a Kassák-verslemez, a klasszikus hárfaduó, a Cseh Tamás-feldolgozás vagy a jazzkvartett egyaránt belefér. Sőt Bin Jip néven elektronikára épülő zenekart is működtet Gyémánttal, aki ezenkívül a Transform Quintettel, különféle gitáros duókban és immár saját szerzeményeit játszó kvartettjével is sikeresen szerepel.
Talán nem tévedek, hogyha azt mondom: a duó koncepciójában mindent visz az, hogy kreatív ötleteiknek a legmegfelelőbb utat találják meg, és egyéniségüket senkihez sem hasonlíthatóan fejezzék ki. Stílusok felett álló közös vagy együtt kidolgozott, eredeti szerzeményeiket popdalok formájában adják elő, de mindig rögtönzéssel, kerülve a monotóniát, keresve a szokatlant. Szöveg és harmónia, dallam és ritmus, szóló és kíséret közül éppen azt emelik ki, ami céljaikat szolgálja. Műhelymunkájukba be is avatják a közönséget, ugyanis az egyik, még félkész szöveg nélküli dalukat is bemutatták. Repertoárjukban a Play Me című régi sikerüket újragondolták, de hallhattunk operai ambíciójú, kortárs ihletésű, flamencohatású darabokat, és meggyőző volt magyarnépdal-feldolgozásuk is. Az új szerzemények egyelőre alakuló dalcsokra nem volt annyira hatásos (még?), mint az aktuális Spaceshifter című lemez kvartettben felvett, de duóban is tökéletesen működő hosszabb blokkja. A ráadásban hallottunk csak feldolgozást: a Beatles Come togethere azt jelezte, hogy több groove még jobban bejött volna a közönségnek, mert imádták, meg amikor Gyémánt samplerrel kísérte saját szólóit.
*
Lukács Miklós talán éppen azért rakta össze műsorát saját szerzeményeiből Cimbalom Unlimited címmel 2016-ban, hogy a groove-okat illetően is magasabbra pozicionálja dédelgetett hangszerét. Zenekarában, a Cimbiózisban párhuzamos utat jár be, de közelebb a Kárpát-medencéhez. Az Unlimited produkcióhoz négy éve, némi keresés után a BMC Records segítségével két amerikai társat talált: Larry Grenadiert és Eric Harlandot. De Lukács és a közönség ezt alig élhette át koncerteken, ahhoz a két stúdiózenész túlságosan be van táblázva. De a műsor elkészült, Lukács folytatta pályáját mint elképesztően sokoldalú és kompromisszumokra rég nem kényszerülő, ünnepelt és kézről kézre adott szólista. Most két olyan társsal élte át újra a művészi korláttalanság egyszer már kidolgozott programját, akikkel Charles Lloydnak köszönhetően barátkozott össze, ugyanis a legendás szaxofonos is többször hívta közreműködőnek. Lukács triójában most Reuben Rogers bőgőzött – óriási érzelmi töltéssel exponálva a melódiákat, olyan odaadással, hogy játék közben többször is táncra akart perdülni –, és a tanárosan kimért, alázatos és finom kontrasztokkal operáló Gerald Cleaver dobolt. Lukács a két verővel hol csembalót idézett, hol szélvihart és jégesőt, de tágította hangszere lehetőségeit azzal is, hogy ujjal pengette vagy tenyérrel ütötte a húrokat. A tűz végig lobog játéka során, az érzelmi spektrum óriási, a hajnaltól és a meditációtól az elhalt élet altatójáig jutunk, útba ejtjük Chennait és a Balkánt, hazaérve a Mikrokozmosz és a Concerto egy-két motívumával köszönünk be. Ezek a kompozíciók érett és gondolatgazdag darabok, rugalmas keretként is szolgálnak. A triónak volt ideje a kompozíciókat átpróbálni, a tagok hangulatilag és érzelmileg is összemelegedtek.
Noha a cimbalom kimaxolása, Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint rapszodikus és érzékeny duója sem tipikus program egy jazzfesztiválon, de bebizonyosodott, hogy e két igazán eredeti produkció nem csak külföldön érdemli meg a figyelmet.
MOMkult, március 5
