Koncert

Közelebb a tűzhöz

Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint; Lukács Miklós Cimbalom Unlimited

Zene

Ötödik alkalommal rendezték meg a Get­Closer JazzFestet, többek közt olyan nagyágyúkkal, mint Eric Truffaz vagy Richard Bona, de ez a két, egészen különböző hazai produkció is szép számú közönséget vonzott. Kleb Attila, a fesztivál szervezője a Harcsa–Gyémánt-duó indulását idézte fel bevezetőjében: a pályakezdő Harcsa Veronika bevitte első kvartett albumát Kleb lemezboltjába, amit rendhagyó bemutató követett, ugyanis nem fért el négy ember az üzletben, így csak az énekesnő és a gitáros ment. Veronika és Bálint a közben eltelt több mint egy évtized alatt tekintélyes repertoárt épített fel: duóban és zenekarral összesen nyolc lemezt készítettek, de mostani fellépé­sü­kön már a kilencedikből is bemutattak részleteket. Persze nem a mennyiség fontos, sokkal inkább az, hogy milyen változatos műfaji és hangulati spektrumot foglal magába a zenéjük. Harcsa Veronika megvalósította, hogy szólistaként „összeurópainak” tekintsenek rá, például németországi lemezszerződéseit és fellépéssorozatait mobilitásának, külföldi tanulmányainak, nyelvtudásának, olthatatlan keresési vágyának köszönheti. Olyan énekesnővé vált, akinek a kortárs zenés színház, a Kassák-verslemez, a klasszikus hárfaduó, a Cseh Tamás-feldolgozás vagy a jazzkvartett egyaránt belefér. Sőt Bin Jip néven elektronikára épülő zenekart is működtet Gyémánttal, aki ezenkívül a Transform Quintettel, különféle gitáros duókban és immár saját szerzeményeit játszó kvartettjével is sikeresen szerepel.

Talán nem tévedek, hogyha azt mondom: a duó koncepciójában mindent visz az, hogy kreatív ötleteiknek a legmegfelelőbb utat találják meg, és egyéniségüket senkihez sem hasonlíthatóan fejezzék ki. Stílusok felett álló közös vagy együtt kidolgozott, eredeti szerzeményeiket popdalok formájában adják elő, de mindig rögtönzéssel, kerülve a monotóniát, keresve a szokatlant. Szöveg és harmónia, dallam és ritmus, szóló és kíséret közül éppen azt emelik ki, ami céljaikat szolgálja. Műhelymunkájukba be is avatják a közönséget, ugyanis az egyik, még félkész szöveg nélküli dalukat is bemutatták. Repertoárjukban a Play Me című régi sikerüket újragondolták, de hallhattunk operai ambíciójú, kortárs ihletésű, flamencohatású darabokat, és meggyőző volt magyarnépdal-feldolgozásuk is. Az új szerzemények egyelőre alakuló dalcsokra nem volt annyira hatásos (még?), mint az aktuális Space­shifter című lemez kvartettben felvett, de duóban is tökéletesen működő hosszabb blokkja. A ráadásban hallottunk csak feldolgozást: a Beatles Come togethere azt jelezte, hogy több groove még jobban bejött volna a közönségnek, mert imádták, meg amikor Gyémánt samplerrel kísérte saját szólóit.

 

*

Lukács Miklós talán éppen azért rakta össze műsorát saját szerzeményeiből Cimbalom Unlimited címmel 2016-ban, hogy a groove-okat illetően is magasabbra pozicionálja dédelgetett hangszerét. Zenekarában, a Cimbiózisban párhuzamos utat jár be, de közelebb a Kárpát-medencéhez. Az Unlimited produkcióhoz négy éve, némi keresés után a BMC Records segítségével két amerikai társat talált: Larry Grenadiert és Eric Harlandot. De Lukács és a közönség ezt alig élhette át koncerteken, ahhoz a két stúdiózenész túlságosan be van táblázva. De a műsor elkészült, Lukács folytatta pályáját mint elképesztően sokoldalú és kompromisszumokra rég nem kényszerülő, ünnepelt és kézről kézre adott szólista. Most két olyan társsal élte át újra a művészi korláttalanság egyszer már kidolgozott programját, akikkel Charles Lloydnak köszönhetően barátkozott össze, ugyanis a legendás szaxofonos is többször hívta közreműködőnek. Lukács triójában most Reuben Rogers bőgőzött – óriási érzelmi töltéssel exponálva a melódiákat, olyan odaadással, hogy játék közben többször is táncra akart perdülni –, és a tanárosan kimért, alázatos és finom kontrasztokkal operáló Gerald Cleaver dobolt. Lukács a két verővel hol csembalót idézett, hol szélvihart és jégesőt, de tágította hangszere lehetőségeit azzal is, hogy ujjal pengette vagy tenyérrel ütötte a húrokat. A tűz végig lobog játéka során, az érzelmi spektrum óriási, a hajnaltól és a meditációtól az elhalt élet altatójáig jutunk, útba ejtjük Chennait és a Balkánt, hazaérve a Mikrokozmosz és a Concerto egy-két motívumával köszönünk be. Ezek a kompozíciók érett és gondolatgazdag darabok, rugalmas keretként is szolgálnak. A triónak volt ideje a kompozíciókat átpróbálni, a tagok hangulatilag és érzelmileg is összemelegedtek.

Noha a cimbalom kimaxolása, Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint rapszodikus és érzékeny duója sem tipikus program egy jazzfesztiválon, de bebizonyosodott, hogy e két igazán eredeti produkció nem csak külföldön érdemli meg a figyelmet.

MOMkult, március 5

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.