Koncert

Magashegyi Under­ground

Zene

Tíz évvel ezelőtt megjelent első lemeze, az Ezer erdő dalait játszotta el újra a zenekar, elejétől a végéig, pontosan abban a sorrendben, ahogy az albumon szerepelnek.

Tíz évvel ezelőtt megjelent első lemeze, az Ezer erdő dalait játszotta el újra a zenekar, elejétől a végéig, pontosan abban a sorrendben, ahogy az albumon szerepelnek. Az aktuális felálláshoz (Bocskor Bíborka ének, Fűrész Gábor gitár, Kőrös Tamás basszusgitár, Toldi Miklós dob) a múltidézés jegyében több régi tag is csatlakozott ezen az estén. Színpadra lépett az alapító billentyűs, Fodor Máriusz, a legtöbb dal szövegét jegyző Tariska Szabolcs (aki egy időben állandó vendég volt), a csapatban nyolc évig gitározó és azóta pedig menedzserként működő Szepesi Mátyás, valamint Drapos Gergely is, aki basszusgitárosként segített be jó néhány alkalommal.

A koncert számomra azért is kihagyhatatlan program volt, mert épp abban az időszakban, 2010 és 2012 között jártam rengeteget a Magashegyi Underground koncertjeire, és ugyan egy ideje már kevésbé követem őket, most egy pillanat alatt visszajöttek a régi bulik emlékképei. Úgy tűnt, hogy a közönség nagy részében ugyanilyen élénken él az az időszak: a terem szinte teljesen megtelt, a rég nem játszott számokat is kivétel nélkül ováció fogadta, szövegüket pedig kórusban énekelte a tömeg.

Az is bebizonyosodott, hogy hiába változott rengeteget az idők során a Magashegyi stílusa, a 12 szám legalább kétharmada ma is gond nélkül megállná a helyét a repertoárban. Miután a lemez összes dala sorra került, következett egy bő háromnegyed órás best of blokk az azóta született slágerekből, így lett igazán kerek az este.

A dalok mellett egyébként Bocskor Bíborka személyisége teszi igazán szerethetővé a zenekart. Ártatlanságot és naivitást sugároz a színpadról, épp emiatt nehéz mosolygás nélkül megállni, amikor például elmeséli, hogy miután egy róluk megjelent cikkben azt olvasta, mekkora pogó volt a koncertjükön, megkérdezte a többiektől, mit is jelent ez pontosan. Most különösen boldog és kiegyensúlyozott, hiszen 37 évesen első gyermekét várja.

Akvárium Klub, március 7.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.