Koncert

Magashegyi Under­ground

Zene

Tíz évvel ezelőtt megjelent első lemeze, az Ezer erdő dalait játszotta el újra a zenekar, elejétől a végéig, pontosan abban a sorrendben, ahogy az albumon szerepelnek.

Tíz évvel ezelőtt megjelent első lemeze, az Ezer erdő dalait játszotta el újra a zenekar, elejétől a végéig, pontosan abban a sorrendben, ahogy az albumon szerepelnek. Az aktuális felálláshoz (Bocskor Bíborka ének, Fűrész Gábor gitár, Kőrös Tamás basszusgitár, Toldi Miklós dob) a múltidézés jegyében több régi tag is csatlakozott ezen az estén. Színpadra lépett az alapító billentyűs, Fodor Máriusz, a legtöbb dal szövegét jegyző Tariska Szabolcs (aki egy időben állandó vendég volt), a csapatban nyolc évig gitározó és azóta pedig menedzserként működő Szepesi Mátyás, valamint Drapos Gergely is, aki basszusgitárosként segített be jó néhány alkalommal.

A koncert számomra azért is kihagyhatatlan program volt, mert épp abban az időszakban, 2010 és 2012 között jártam rengeteget a Magashegyi Underground koncertjeire, és ugyan egy ideje már kevésbé követem őket, most egy pillanat alatt visszajöttek a régi bulik emlékképei. Úgy tűnt, hogy a közönség nagy részében ugyanilyen élénken él az az időszak: a terem szinte teljesen megtelt, a rég nem játszott számokat is kivétel nélkül ováció fogadta, szövegüket pedig kórusban énekelte a tömeg.

Az is bebizonyosodott, hogy hiába változott rengeteget az idők során a Magashegyi stílusa, a 12 szám legalább kétharmada ma is gond nélkül megállná a helyét a repertoárban. Miután a lemez összes dala sorra került, következett egy bő háromnegyed órás best of blokk az azóta született slágerekből, így lett igazán kerek az este.

A dalok mellett egyébként Bocskor Bíborka személyisége teszi igazán szerethetővé a zenekart. Ártatlanságot és naivitást sugároz a színpadról, épp emiatt nehéz mosolygás nélkül megállni, amikor például elmeséli, hogy miután egy róluk megjelent cikkben azt olvasta, mekkora pogó volt a koncertjükön, megkérdezte a többiektől, mit is jelent ez pontosan. Most különösen boldog és kiegyensúlyozott, hiszen 37 évesen első gyermekét várja.

Akvárium Klub, március 7.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.