Tíz évvel ezelőtt megjelent első lemeze, az Ezer erdő dalait játszotta el újra a zenekar, elejétől a végéig, pontosan abban a sorrendben, ahogy az albumon szerepelnek. Az aktuális felálláshoz (Bocskor Bíborka ének, Fűrész Gábor gitár, Kőrös Tamás basszusgitár, Toldi Miklós dob) a múltidézés jegyében több régi tag is csatlakozott ezen az estén. Színpadra lépett az alapító billentyűs, Fodor Máriusz, a legtöbb dal szövegét jegyző Tariska Szabolcs (aki egy időben állandó vendég volt), a csapatban nyolc évig gitározó és azóta pedig menedzserként működő Szepesi Mátyás, valamint Drapos Gergely is, aki basszusgitárosként segített be jó néhány alkalommal.
A koncert számomra azért is kihagyhatatlan program volt, mert épp abban az időszakban, 2010 és 2012 között jártam rengeteget a Magashegyi Underground koncertjeire, és ugyan egy ideje már kevésbé követem őket, most egy pillanat alatt visszajöttek a régi bulik emlékképei. Úgy tűnt, hogy a közönség nagy részében ugyanilyen élénken él az az időszak: a terem szinte teljesen megtelt, a rég nem játszott számokat is kivétel nélkül ováció fogadta, szövegüket pedig kórusban énekelte a tömeg.
Az is bebizonyosodott, hogy hiába változott rengeteget az idők során a Magashegyi stílusa, a 12 szám legalább kétharmada ma is gond nélkül megállná a helyét a repertoárban. Miután a lemez összes dala sorra került, következett egy bő háromnegyed órás best of blokk az azóta született slágerekből, így lett igazán kerek az este.
A dalok mellett egyébként Bocskor Bíborka személyisége teszi igazán szerethetővé a zenekart. Ártatlanságot és naivitást sugároz a színpadról, épp emiatt nehéz mosolygás nélkül megállni, amikor például elmeséli, hogy miután egy róluk megjelent cikkben azt olvasta, mekkora pogó volt a koncertjükön, megkérdezte a többiektől, mit is jelent ez pontosan. Most különösen boldog és kiegyensúlyozott, hiszen 37 évesen első gyermekét várja.
Akvárium Klub, március 7.
