Lemez

Matekból jeles

Kreator: Phantom Antichrist

  • Kovács Bálint
  • 2012. július 24.

Zene

Az utóbbi időben sok egykor nagyon jó együttes kifejezetten csapnivaló lemezeket adott ki - ehhez képest az, hogy a thrash metal egyik német alapcsapata, a harmincéves Kreator a megszokottan magas színvonalú, ámde bármiféle előrelépésnek a nyomát sem mutató új albummal állt elő, akár örömteli fejleménynek is tekinthető. Mille Petrozzáék pontosan kimatekozták, hogy mennyi gyorsulásra és mennyi középtempós részre, mennyi lírai futamra és gitárszólóra van szükség egy-egy számon belül, illetve a lemezen szétosztva - és úgy tűnik, számolni nagyon tudnak: akit megnyugtat a matematika állandó egyértelműségéből adódó kiszámíthatósága, annak biztosan bejön majd a Phantom Antichrist is.


Mert tényleg megvan szinte minden a dalokban: kétlábgépes dübörgés, gitárhős szólók, akusztikus gitáros számkezdés utáni begyorsulás, profetikus hangulatú éneklés-szónoklás - a jó tanuló annyira betanulta az anyagot, hogy már magának súg. Ha olyasvalaki hallgatná meg mondjuk a címadót, aki még sosem hallott a Kreatorről, valószínűleg elégedett lenne - tényleg nincs más baj vele, mint hogy pont ugyanezt eljátszották már több tucatnyiszor. Ráadásul a Phantom... tételei korábban inkább korrekt töltelékszámok lehettek volna az ötletesebb, eredetibb, maradandóbb dalok között.

A lemez kétharmadára felhasználják teljes eszköztárukat, s ekkor mintha újra kezdődne az egész, csak ugyanazok a sablonok más sorrendben követik egymást. A kombinatorika törvényei alapján a rutinmegoldásokat mindig máshogy variálva a Kreator még több ugyanilyen lemezt össze tudna rakni. Őszintén reméljük, hogy nem teszi.

Nuclear Blast, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.