Kurt Elling, az érces amerikai bariton pályája új szakaszában jött újra a Müpába. Korábban készített kb. tíz sorlemezt, amelyek a világ élvonalába emelték, majd megvált addigi zongoristájától, és Chicagóból New Yorkba költözött. Vegyes anyagból válogatva rakta össze a The Questions című új lemezét, konceptalbumról szó sincs, de azért teljesen egynemű így is. Kicsit féltem tőle, miután pár napig egy régi latin jazz-CD szólt a kocsiban, hogy a minden eddiginél líraibb, egyenesen filozofikus lemez bemutatóját vértelennek fogom érezni. Kellemesen csalódtam, mert ugyan Elling továbbra is „hideg”, de intellektusának csillogása és hangjának nyugodt rezgése olyan színes és átható, hogy nem hiányzik belőle a vérbő szenvedély sem. Az énekes a régihez képest „nemzetközibb” zenekarával szerencsére nem a world music, hanem a klasszikus dalestek felé mozdult el azzal együtt is, hogy zenéjében több a populáris elem. A lemezen is hallhatók közül négy muzsikus jött vele: a chilei Stu Mindeman – több szám komponistája – Hammondon is jó volt, de érezni, hogy inkább zongorista. Szintén új a zenekarban a dél-afrikai bőgős, Clark Sommers, akit egy magával ragadó duett után mindenki a szívébe zárt. A két régi társ közül Jeff Tain Watts sztárdobos a koncert legelején és legvégén szólózott, de jelenléte minden muzsikusnak áldás. John McLean gitáros sem tolakodott az előtérbe, de kevés hanggal is sokat mondott.
A szerzők ízlésvilága, Bob Dylantől Carla Bleyen és Jaco Pastoriuson át Hoagy Carmichaelig tarkabarkának tűnhet, de a szövegközpontú, utolsó rezdülésig végiggondolt produkció óvatosan, jól adagolt szólókkal, végig bepróbált dramaturgiával „jégprofi” volt. Noha még a számok lemezen hallható sorrendjén sem változtattak, ennek ellenére holnap is újra jegyet váltanék erre a műsorra.
Müpa, április 21.
