Kusturica light (Srdjan Koljevic: Szürke, mercivel)

  • -borz-
  • 2005. április 28.

Zene

Öltönyös fegyvercsempészek és egyszerű, utcai maffiózók a szerencsés és kölcsönös megelégedésre lezajlott üzletkötés után keresztbeölik egymást, hogy csak egy bőrönd pénz és egy piros kamion marad utánuk, fegyverekkel a titkos raktérben.

Öltönyös fegyvercsempészek és egyszerű, utcai maffiózók a szerencsés és kölcsönös megelégedésre lezajlott üzletkötés után keresztbeölik egymást, hogy csak egy bőrönd pénz és egy piros kamion marad utánuk, fegyverekkel a titkos raktérben. Majd lemegyünk Belgrád egyik punk-rock pincéjébe, hogy megismerjük az énekesnőt, aki bajban van: nem elég, hogy terhes, de a katonatiszt papája valami hazafias pilótajátékba ölte a család pénzét. Ratko, a szent együgyűség szobra börtönből szabadul; három évet kapott kamionlopásért, pedig csak kocsikázni szeretett volna, mert ez a szenvedélye.

E hármas expozíció után már robogunk is Jugoszlávia útjain a piros kamionon. A volán mögött Ratko, mellette a mocskos szájú, káromkodós, köpködős, de mimózalelkű rocker leányzó, a cél Dubrovnik. Szabad szemmel is jól láthatóan nyár van, Ratkót régi kedvencünk, a Macskajaj feledhetetlen, "pitbullterrieres" bizniszmen-patriótája adja, jó kis balkáni road movie-nak nézünk hát elébe, sok nótával-kacagással.

Csak ne emlékeznénk arra a nyáréjszakára... Az inzert szerint ugyanis 1991-ben járunk, az autórádió szerint a szlovén rendőrök "Isten hozott Szlovéniában!" szövegű szórólapokat osztogatnak a jugoszláv néphadsereg katonáinak, a televízió szerint Szerbiában egyeduralkodóvá lett a turbó műfaja, amelyet gyakorlóruhában, Kalasnyikovval a vállon és kézigránáttal az övben lehet csak igazán élvezni, s egy túlfűtött dzsembori után a sportcsarnokból egyenes út vezet a polgárháborúba.

A felsorolt, markáns ízű összetevők ellenére Srdjan Koljevic filmje csak diétás koszt, talán hogy a nyugati újkonyhához szokott gyenge gyomrúak is bevegyék. Így, egy határral arrébb még felmerülhet az az olvasat, hogy itt bizony jól csőbe húzták az aranyszívű, ártatlan szerbeket: Boszniában minden szénakazal egy-egy géppuskafészek, a parasztok nem azok, amiknek látszanak, ki tudja, mióta rejtegetik, gyűjtögetik már a fegyvert és gyakorlatoznak földművelés örve alatt, hogy az első adandó alkalommal minden asztaltársaság kikiáltson egy-egy autonóm és szigorúan nemzeti krajinát. A horvát határ átlépéséről a plafonig csempés, makulátlanul ragyogó budi tanúskodik (éles ellentétben egy korábban látogatott hasonló műintézménnyel, ahol bokáig állt a fekália), na meg két marcona német zsoldos, akik igencsak siethettek, hogy le ne késsék a polgárháborút, ha már 1991 júniusában látható otthonossággal ügyködnek egy útelzárásnál.

De mindez csak háttér, balkánian tarka és mozgalmas kanavász egy rendhagyó love story mögé feszítve. Mert legyen bármilyen eltérő a zenei ízlésük, afelől egy percig sem lehet kétség, hogy ezek ketten egymásba szerelmesednek, még mielőtt letelne a másfél óra. Ratko fölöttébb látványos és hangzatos suttyósága, ahogy a hősnő érdes modora egyaránt gyöngéd lelket és érző szívet takar, és ők ketten tisztán és érintetlenül zúgnak által a fokozódó őrületen. Közben válogatott fura alakokkal futnak össze, ezer veszély leselkedik rájuk... Dubrovnikról, majd Porecről is le kell mondaniuk, ahogy előttük-mögöttük lezárulnak az utak. Nem marad más választásuk, mint a kies Itália, ahol az eladott fegyverek árából bisztrót nyithatnak egy idilli halászfaluban, és szépecskén felnevelik a gyermeket, amíg elül a zaj a szembenső partokon. De közbeszól a gonosz háború, amiből senki sem vonhatja ki magát, így a szeretni való hősök álmai már csak egy másik, szintén túlparti életben valósulhatnak meg, ahol nem számít a gyermek bőrének színe (továbbá vallása, nyelve, előbőrének megléte avagy hiánya, és még sorolhatnám a kritikus jegyeket, amelyekkel mit sem sejtve együtt születünk, és ha úgy hozza a szelek járása, mit sem értve együtt halunk).

Forgalmazza a Szimpla Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.