Kusturica light (Srdjan Koljevic: Szürke, mercivel)

  • -borz-
  • 2005. április 28.

Zene

Öltönyös fegyvercsempészek és egyszerű, utcai maffiózók a szerencsés és kölcsönös megelégedésre lezajlott üzletkötés után keresztbeölik egymást, hogy csak egy bőrönd pénz és egy piros kamion marad utánuk, fegyverekkel a titkos raktérben.

Öltönyös fegyvercsempészek és egyszerű, utcai maffiózók a szerencsés és kölcsönös megelégedésre lezajlott üzletkötés után keresztbeölik egymást, hogy csak egy bőrönd pénz és egy piros kamion marad utánuk, fegyverekkel a titkos raktérben. Majd lemegyünk Belgrád egyik punk-rock pincéjébe, hogy megismerjük az énekesnőt, aki bajban van: nem elég, hogy terhes, de a katonatiszt papája valami hazafias pilótajátékba ölte a család pénzét. Ratko, a szent együgyűség szobra börtönből szabadul; három évet kapott kamionlopásért, pedig csak kocsikázni szeretett volna, mert ez a szenvedélye.

E hármas expozíció után már robogunk is Jugoszlávia útjain a piros kamionon. A volán mögött Ratko, mellette a mocskos szájú, káromkodós, köpködős, de mimózalelkű rocker leányzó, a cél Dubrovnik. Szabad szemmel is jól láthatóan nyár van, Ratkót régi kedvencünk, a Macskajaj feledhetetlen, "pitbullterrieres" bizniszmen-patriótája adja, jó kis balkáni road movie-nak nézünk hát elébe, sok nótával-kacagással.

Csak ne emlékeznénk arra a nyáréjszakára... Az inzert szerint ugyanis 1991-ben járunk, az autórádió szerint a szlovén rendőrök "Isten hozott Szlovéniában!" szövegű szórólapokat osztogatnak a jugoszláv néphadsereg katonáinak, a televízió szerint Szerbiában egyeduralkodóvá lett a turbó műfaja, amelyet gyakorlóruhában, Kalasnyikovval a vállon és kézigránáttal az övben lehet csak igazán élvezni, s egy túlfűtött dzsembori után a sportcsarnokból egyenes út vezet a polgárháborúba.

A felsorolt, markáns ízű összetevők ellenére Srdjan Koljevic filmje csak diétás koszt, talán hogy a nyugati újkonyhához szokott gyenge gyomrúak is bevegyék. Így, egy határral arrébb még felmerülhet az az olvasat, hogy itt bizony jól csőbe húzták az aranyszívű, ártatlan szerbeket: Boszniában minden szénakazal egy-egy géppuskafészek, a parasztok nem azok, amiknek látszanak, ki tudja, mióta rejtegetik, gyűjtögetik már a fegyvert és gyakorlatoznak földművelés örve alatt, hogy az első adandó alkalommal minden asztaltársaság kikiáltson egy-egy autonóm és szigorúan nemzeti krajinát. A horvát határ átlépéséről a plafonig csempés, makulátlanul ragyogó budi tanúskodik (éles ellentétben egy korábban látogatott hasonló műintézménnyel, ahol bokáig állt a fekália), na meg két marcona német zsoldos, akik igencsak siethettek, hogy le ne késsék a polgárháborút, ha már 1991 júniusában látható otthonossággal ügyködnek egy útelzárásnál.

De mindez csak háttér, balkánian tarka és mozgalmas kanavász egy rendhagyó love story mögé feszítve. Mert legyen bármilyen eltérő a zenei ízlésük, afelől egy percig sem lehet kétség, hogy ezek ketten egymásba szerelmesednek, még mielőtt letelne a másfél óra. Ratko fölöttébb látványos és hangzatos suttyósága, ahogy a hősnő érdes modora egyaránt gyöngéd lelket és érző szívet takar, és ők ketten tisztán és érintetlenül zúgnak által a fokozódó őrületen. Közben válogatott fura alakokkal futnak össze, ezer veszély leselkedik rájuk... Dubrovnikról, majd Porecről is le kell mondaniuk, ahogy előttük-mögöttük lezárulnak az utak. Nem marad más választásuk, mint a kies Itália, ahol az eladott fegyverek árából bisztrót nyithatnak egy idilli halászfaluban, és szépecskén felnevelik a gyermeket, amíg elül a zaj a szembenső partokon. De közbeszól a gonosz háború, amiből senki sem vonhatja ki magát, így a szeretni való hősök álmai már csak egy másik, szintén túlparti életben valósulhatnak meg, ahol nem számít a gyermek bőrének színe (továbbá vallása, nyelve, előbőrének megléte avagy hiánya, és még sorolhatnám a kritikus jegyeket, amelyekkel mit sem sejtve együtt születünk, és ha úgy hozza a szelek járása, mit sem értve együtt halunk).

Forgalmazza a Szimpla Film

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.