A nashville-i Lambchop melankolikus, komótos eleganciával kibontakozó, mindig biztos kézzel és ízlésesen hangszerelt lemezeit a nemtörődöm kritikusok hajlamosak az alternatív country hagyományaihoz kötni, ami nem is feltétlenül hülyeség, hisz valóban, Kurt Wagner énekes-dalszerző-szövegíró és mindenkori zenekara countryt is játszik, de azon kívül még dzsesszt, soult, kísérletezős rockzenét, folkot, valamint néha kissé súlytalan, de ihletett tapétazenét. A zenekar azon produkciók nem annyira hosszú sorát gyarapítja, amelyeknek csodásan áll az öregedés, köszönhetően a minden egyes lemez alkalmával elvégzett ráncfelvarrásoknak, illetve annak, hogy a Lambchop már a kezdet kezdetén is rokonszenvesen és menthetetlenül öreges volt.
A FLOTUS már a tizenkettedik nagylemez a sorban, ám a zenekar ezúttal is meg tudott újulni. Wagner állítólag a rendszerint kommersz rádiópopot hallgató felesége playlistjére szerette volna becsempészni a dalait, ennek érdekében pedig a hangszerelést elektronikával, dobgépekkel és vokóderezett énekkel frissítette. A végeredmény természetesen még csak távolról sem emlékeztet semmiféle kurrens slágerlistás produkcióra, ám kétségtelen, hogy kapott a zenekar valami új, üde lendületet – például a majdnem húszperces The Hustle a Lambchop mércéjével már-már komplett acid party. Ugyanakkor a fentebb említett stílusjegyek ebben a kontextusban is nagyszerűen érvényesülnek, a daloknak még mindig van súlya és humora, s a néhol glitches elektronika és a torzított ének sem megy a finom gesztusok, a személyesség, az előadói karakter rovására.
Merge, 2016