Lemez

Lambchop: FLOTUS

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2017. január 1.

Zene

A nashville-i Lambchop melankolikus, komótos eleganciával kibontakozó, mindig biztos kézzel és ízlésesen hangszerelt lemezeit a nemtörődöm kritikusok hajlamosak az alternatív country hagyományaihoz kötni, ami nem is feltétlenül hülyeség, hisz valóban, Kurt Wagner énekes-dalszerző-szövegíró és mindenkori zenekara countryt is játszik, de azon kívül még dzsesszt, soult, kísérletezős rockzenét, folkot, valamint néha kissé súlytalan, de ihletett tapétazenét. A zenekar azon produkciók nem annyira hosszú sorát gyarapítja, amelyeknek csodásan áll az öregedés, köszönhetően a minden egyes lemez alkalmával elvégzett ráncfelvarrásoknak, illetve annak, hogy a Lambchop már a kezdet kezdetén is rokonszenvesen és menthetetlenül öreges volt.

A FLOTUS már a tizenkettedik nagylemez a sorban, ám a zenekar ezúttal is meg tudott újulni. Wagner állítólag a rendszerint kommersz rádiópopot hallgató felesége playlistjére szerette volna becsempészni a dalait, ennek érdekében pedig a hangszerelést elektronikával, dobgépekkel és vokóderezett énekkel frissítette. A végeredmény természetesen még csak távolról sem emlékeztet semmiféle kurrens slágerlistás produkcióra, ám kétségtelen, hogy kapott a zenekar valami új, üde lendületet – például a majdnem húszperces The Hustle a Lambchop mércéjével már-már komplett acid party. Ugyanakkor a fentebb említett stílusjegyek ebben a kontextusban is nagyszerűen érvényesülnek, a daloknak még mindig van súlya és humora, s a néhol glitches elektronika és a torzított ének sem megy a finom gesztusok, a személyesség, az előadói karakter rovására.

Merge, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”