Bach nagy sorozata, a Goldberg-változatok a klasszikus zene történetének egyik legjelentősebb billentyűs darabja. Előadása óriási kihívás mind a hangszeres virtuozitás és állóképesség, mind a művészi intellektus számára. Nem is minden zongorista alkalmas arra, hogy megszólaltassa. Sokan egész pályafutásuk alatt nem merik műsorra tűzni: ez a mű a legnagyobbaknak való.
Neuralgikus kompozícióról beszélünk tehát, amelyet még neuralgikusabbá tett Glenn Gould a maga két híres felvételével (1955, 1981). Játéka és valamiképp értelmezésének szélsőségei is etalonná váltak: sokan érzik úgy, hogy tempóvételekkel, ritmikai olvasatokkal és hangzással, ha törik, ha szakad, provokálni kell a hagyományt és a közönséget, másképp nem lesz érdekes az előadás.
A kínai Lang Lang egész pályája tele van bulvármozzanatokkal, extravaganciákkal, popsztárokhoz illő rekordokkal. Azt várhatnánk, az ő Goldberg-lemeze valamivel okvetlenül kiveri majd a biztosítékot, hogy „még nagyobbat szóljon” a dolog. De nem. Ez egy tiszta, komoly, szép felvétel. Perfekt, virtuóz, választékos, elmélyült és gondolatgazdag. Még a hagyományhoz való viszonya is viszonylag kiegyensúlyozott. Van benne sok újdonság, de nem feltűnőek, nem „vadak”. Inkább seregnyi apróság: egy tempóvétel, egy ritmus átértelmezése, egy díszítés, egy tétel hangulata – számtalan mozzanat, amelyeket nehéz egy kritikában konkretizálni.
Ez az ő verziója. Elgondolkodtató, erős zenélés, jó találkozni vele. És aki egyszer meghallgatja, biztosan többször is megteszi majd.
Deutsche Grammophon, 2020
