Zene

„Én nem féltem az opera jövőjét. Csak a jelentől kérek némi megértést.” Igor Stravinsky nyilatkozott ekképp 1951-ben bemutatott „angol operája”, a The Rake’s Progress kapcsán, s a magyar operabarát bő hatvan évvel később is úgy érezheti: ez még mindig az idézetbeli jelen korszaka, s nem a megnyugtató jövő.

ROSSINI ORY GRÓFJA című operáját ötven évvel ezelőtt adták az Erkel Színházban (játszi kedélyű produkció volt, Gardelli vezényelte), úgyhogy a hazai érdeklődők többsége, Hamlettal szólva, úgy üdvözölheti ezt a 2011 szilveszterén a zürichi operaházban készült felvételt, mint idegent szokás. Annál több örömben lesz részük.

Kétségbevonhatatlan tény, hogy 2014 egyik legjobb magyar rocklemezét a budapesti Haw készítette el Sound­track Of Our Friendship címmel. A zenekar énekese, Makó Dávid pedig nemcsak az újjáéledt Stereo­christban tevékenykedik, hanem saját (egyszemélyes) szólózenekarát is beindította The Devil’s Trade néven.

19 év után jött ki új lemezzel a nyolcvanas évek meghatározó underground zenekara, a Sexepil. A zenekar basszusgitárosát kérdeztük.

Rigában született, a Szovjetuniót 1980-ban hagyta el. Saját bevallása szerint talán éppen a David Ojsztrahhal közös budapesti koncertjével indult sokfelé ágazó nemzetközi karrierje. Lapzártánk után, május 8-án játssza a Művészetek Palotájában, a Concerto Budapesttel és Keller András vezényletével Szofija Gubajdulina Impromptujét, Alfred Schnittke IV. hegedűversenyét.

Nagy zeneszerzők életművében mindig izgalmas az utolsó mű – nagy előadóknál ehhez hasonló lélektani helyzetet teremt az utolsó koncert.

Dean Bluntot leginkább az Inga ­Cope­landdel közös, 2009 és 2012 között aktív Hype Williams-duóból ismerte meg a zenerajongó publikum.

A popzenében sosem jelentett jót, ha egy album történetét 15 évvel korábban kellett kezdeni, de most nem lehet másképp.

A háromnapos Pohodát, a szomszédos országok egyik legvonzóbb popzenei fesztiválját Trencsénben szervezik nyaranta. A napközben csendes pihenőket is tartó rendezvény alapítójával a bécsi Waves Vienna zene­ipari konferencián beszéltünk elvekről és kilátásokról.

A tenorszaxofonnal trancsírozó norvég zenész a konzervatórium alatt metálzenekarokban játszott, a dzsessz tanszak elvégzése óta megszámlálhatatlan mennyiségű dzsesszzenekarban, big bandben, indie rock bandában vagy épp popzenekarban fúj. Épp most adott ki egy lemezt a Jü nevű magyar formációval – ennek apropóján kérdeztük.

A világhírű angol tenorénekes a 18. századi boszorkányságról írta doktori disszertációját. A történészi attitűd feltűnik a beszélgetésünkben is, amit betegsége miatt húsz percre kellett korlátozni. Decemberi zeneakadémiai koncertjét azonban nem ő, hanem a közönség köhögte végig.