Interjú

„Beatles turmixgépben”

László Viktor – Sexepil

  • Balkányi Nóra
  • 2015. február 15.

Zene

19 év után jött ki új lemezzel a nyolcvanas évek meghatározó underground zenekara, a Sexepil. A zenekar basszusgitárosát kérdeztük.

Magyar Narancs: Mostanában több zenekar is visszatért: a Liquid Limbs vagy a Hiperkarma új lemezzel jött ki, nemrég pedig a Jazzé­kiel hallatott magáról. Van valami a levegőben?

László Viktor: Mi alvó zenekar voltunk. Lassan, hét évig dolgoztunk, és addig nem szerettünk volna koncertezni, amíg nincsenek új számok. Ha korábban végzünk a stúdióban, hamarabb jön ki a lemez. Kicsit szarakodtunk, Tibi (Vangel Tibor, korábban a Sexepil dobosa, most énekese – B. N.) Walesben él, hosszú ideig nem volt frontemberünk sem. 2012-ben a retróbulikat csak Hegyinek csináltuk az ötvenedik szülinapjára (Hegyi Hill Zoltán az együttes énekese volt 89-ig – B. N.). Megkapta, csókolom.

MN: A lemezbemutatótok Facebook-oldalán van egy idézet, amely szerint „punk/dark/
rock volt/van/lesz”, és úgy szól, ahogyan 2014-ben kell. Hogyan kell szólni 2014-ben?

LV: Nehéz kérdés. Attól függ, milyen köntösbe rakod a zenét. Például elektronikus hangszerekkel írsz egy számot, és észre sem veszed, hogy az klasszikus rhythm and blues vagy Prince-szintű funky. Mi pop, rock, zúzós, néha indusztriális zenét játszunk. Nem is tudom ennél pontosabban belőni. Katyvasz. Amcsiban azt mondták, Beatles turmixgépben.

MN: A holland Mick Ness 2007-ben szállt ki, ő 89-től volt az énekesetek. Hogyan zajlott a frontembercsere?

LV: Zoli után a gitárszekció, Kocsis Tamás és én is énekeltünk kicsit. Később megint Zoli, aztán jött Mick, most pedig itt van Tibi. Kényes dolog a váltás, ez tény. A közönség mindig a frontembert nézi, hátul könnyebb cserélgetni. De mi mindig szerencsésen csináltuk. A Sexepil nem egy „Laci és a zenekar”-típusú banda, inkább csapat. Mickkel közösen megegyezős szakításunk volt.

MN: Többször mondtátok, hogy új lendülettel vágtok bele a koncertezésbe, és újra előkerülhetnek a külföldi fellépések. Mennyire látsz most előre?

LV: Az A38-as lemezbemutató után márciusra öt bulink van, pestiek is lesznek még, aztán jönnek a fesztiválok. Jövőre melegítenénk fel a kinti kapcsolatokat, addig újra jóknak kell lennünk. Be kell bizonyítani a szervezőirodáknak, hogy hahó, mi is tudunk még zenélgetni valamit.

MN: Mindig is jártatok külföldre, Mick Ness énekével angol nyelvre váltottatok. A szovjet blokkban, később az Egyesült Államokban is turnéztatok. Mennyire van bennetek, hogy most szintet lépnétek Európában?

LV: Ez mindig benne van az emberben valahol hátul. Hetvenéves koromban is erre fogok vágyni, ha élek. Viccet félretéve – sosem lehet tudni. Szerencsénk és jó kapcsolatrendszerünk is volt eddig, sokat dolgozunk. Megpróbáljuk. A befutás szélén hagytuk abba a kilencvenes évek elején.

MN: Akkoriban többször játszottatok ezres közönségeknek, a Quimby, a Tankcsapda formálódott, a Kispál még nem futott be. Miért hagytátok abba épp ekkor?

LV: Volt egy elátkozott lemezünk. Nyávogott a szalagos magnó, technikai okok miatt nem jutottunk előrébb. Körbejártuk a stúdiókat, újravettük az anyagokat, elkezdtünk veszekedni. Széthullott a dolog, mindenki másban kezdett pörögni. Én zenekaroknak és előadóművészeknek kezdtem zenét írni.

MN: Kiknek?

LV: Dopeman, Fekete Vonat, FreshFabrik, Ogli G. Csináltam vagy harminc lemezt, volt kiadóm is. Filmekben is dolgoztam, például Novák Eriknek írtam zenét a Nyóckerbe és a Fekete levesbe, Vagesznek a Kolorádó Kidbe. Dolgoztam egy stratégiai játékon is, harminc tracket kellett összerakni klasszikus zenétől autentikus japán és arab zenéig mindenből. Kihívás volt, élveztem.

MN: Az új lemezről ezt írtátok: „doomsday popzene, pre-apokaliptikus örömtánc”. Mennyiben szól ez az aktuális társadalmi helyzetnek?

LV: A szövegekben benne van ez a feeling. Nem tudatos, inkább ösztönös reakció. Mindenhol kellene egy nagy restart, átrendezés. Politikusokra kurvára nincs szükség, szakemberekre lenne. A léthez való jog nincsen tiszteletben tartva. Szerintem csak tudással lehet megoldani a dolgokat, az viszont itthon tönkre van téve. Szörnyű korcsosodást látok, rémisztő, nincs mese. De ebbe ne menjünk bele, nem akarok politikát csinálni magunkból.

MN: Ti a nyolcvanas években indultatok. Korábban nyilatkoztad: előfordult, hogy komolyan féltetek attól, hogy elvisznek. Ehhez képest is ilyen rossz a helyzet?

LV: A Sexepil előtt az ETA nevezetű punkzenekarban játszottam. Rendszerellenesek voltunk, sem jobb-, sem baloldalhoz nem tartoztunk, csak elmondtuk, mi a fasz van. Ez nem nagyon tetszett a hatalomnak. Volt olyan koncert, amikor tudtuk, hogy el akarnak vinni, ezért csak láláztunk és a Spiclit énekeltük el. Én megúsztam, de a basszusgitárosunkat és az énekesünket bevitték, meg is verték. Ehhez képest az emberek most is félnek.

A Sexepil lemezbemutató koncertje január 16-án lesz az A38 hajón

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.