mi a kotta?

Léhaság, aranyifjú, kéjenc

  • mi a kotta
  • 2015. február 17.

Zene

„A szenvedés felől sosem tévedtek ők,

a Régi Mesterek: milyen remekül

ismerték emberi rangját; hogy zajlik le, amíg más épp táplálkozik, vagy ablakot nyit, vagy éppen unottan jár egyedül…”

A múlt századi nagy angolszász költő, Wystan Hugh Auden kezdte így egyik leghíresebb versét (Musée des Beaux Arts – Jékely Zoltán fordításában), amelyben a Bruegel-festmények világa idéződik az olvasó elé. A költemény 1938-ból való, s Auden egy évtizeddel később egy másik, ugyancsak képzőművészeti ihletésű alkotás társszerzőjévé lett – Igor Stravinsky oldalán. William Hogarth híres festmény- és metszetsorozata, a The Rake’s Progress ihlette meg ugyanis 1947-ben Stravinskyt, aki kongeniális librettistára talált az általa addig nem is ismert nyakigláb költő személyében. Első találkozásukra utóbb így emlékezett vissza a komponista:

„Éjszaka érkezett egy kis bőrönddel és egy nagy tehénbőr szőnyeggel, egy argentin barátom nekem szánt ajándékával. Feleségem aggódott, hogy egyetlen fölösleges ágyunk, egy kerevet nem lesz elég hosszú a számára, de amint megpillantottuk ezt a nagy, szőke intellektuális vérebet az ajtónk előtt (egy órával később már tudtuk, hogy igen kedves és szeretetre méltó, bár túlontúl intellektuális vérebbel van dolgunk), ráébredtünk, hogy nem aggódtunk eléggé. Úgy aludt, hogy a teste a kereveten volt, lába pedig, takaróval befedve, könyvekkel megtámasztva, egy közeli széken, mint egy valamivel humánusabb és józanabb Prokrusztész áldozata.”

Az opera, amely oly sokféle címfordításban bukkanhat az olvasó szeme elé, ezúttal A kéjenc útjaként érkezik el, illetve tér vissza az Operaház színpadára: az amerikai Erik Nielsen vezényletével, Anger Ferenc rendezésében, s Balczó Péterrel a „címszerepben” (január 18., hét óra).

Orosz zeneszerző angol nyelvű operája az Operaházban, angol zenekar orosz programja a Müpában. Pénteken ugyanis ott fog majd vendégszerepelni A Felvilágosodás Korának Zene­kara, mely historikus mintaalakulat ezen a koncertjén elhagyja szokott korszakát, hogy Muszorgszkijt és Csajkovszkijt játsszon, olyan autentikus muzsikustársakkal, mint a karmester Vladimir Jurowski meg a baritonként Borisz Godunov áriáit éneklő Szergej Lejferkusz (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc). A hétvégén azután a Concerto Budapest Beethoven–Bruckner-hangversenyeire is orosz vendégművészek érkeznek: a dirigens Alexander Sladkovsky, valamint a 2012-es zürichi Anda Géza-zongoristaverseny győztese, a nevének zökkenőmentes kiejtésében a zenebaráttól átlagosan két nekifutást igénylő Varvara Nyepomnyascsaja (Zeneakadémia, január 17. és 18., fél nyolc).

S végezetül szerda este Budapesten lép fel a nagyszerű Philippe Herreweghe és vele a Collegium Vocale Gent, hogy közösen előadják Bach h-moll miséjét (Nemzeti Hangversenyterem, január 21., fél nyolc), ám mivel ők ezúttal még egy koncerten fellépnek majd nálunk, róluk legközelebb kiadósabban is lelkendezni fogunk e rovatban.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.