mi a kotta?

A magyar vő

  • mi a kotta
  • 2015. február 9.

Zene

„…[N]agy muzsikus volt, tudás, invenció dolgában az elsők közé számítódik, de nem volt explozív személyiség, nem döntött falakat, nem tűzött ki se önmaga, se mások elé jelszavakat, nem verekedett olyasmiért, ami a szociológus vagy a politikus dolga, túlságosan tisztelte a matériát, és inkább ötvösmester volt, mint néptribun. Nem tűzött ki jelszavakat, és így nem is kellett cserbenhagyni elveket sem. Talán ha más körülmények között születik. De egy ágrólszakadt zsidó kántor fia korán hozzászokhatik ahhoz, hogy számára az asztal végén terítenek, és az első szó sok mindenkié lehet, de az övé aligha. Ilyen ember, ha valakivé növekszik, lehet kiváló komponista, mesterségét szédületesen értő művész, de próféta nagyon ritkán. Az ilyen ember elsősorban dolgozni akar, és mert fiatalságában megszokta, késő vénségére se tud letenni róla.” Kereken száz éve, 1915 januárjában búcsúztatták ezzel a jellemzéssel a Nyugat lapjain Goldmark Károlyt, akiről idén e centenárium okán többször is megemlékezhetünk majd, s talán még életművéről is teljesebb képet nyerhetünk. Most pénteken máris jelentős előrehaladást tehetünk e téren, hiszen Prunyi Ilona, valamint Banda Ádám és Bokor Jutta Goldmark-románcok és dalok sorát fogja előadni, s még a nagyszerű I. hegedű-zongora szvit is felhangzik majd a Sába királynője szerzőjétől (Óbudai Társaskör, január 9., hét óra).

Persze korántsem kizárt, hogy ezen az estén mégis másfelé csábulunk majd, elvégre az említett koncerttel párhuzamosan két más, kitüntetett érdekű hangverseny ígérkezik, mindkettő jelentős zongoristával a főszerepben. A MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti estjén egy Mendelssohn-nyitány és a Pastorale-szimfónia között a nyolcvanesztendős Rados Ferenc játssza majd Schumann a-moll zongoraversenyének magánszólamát (Zeneakadémia, január 9., hét óra). A Zongora sok és nagy érdemű sorozatának esedékes szólóestjén pedig a pesti közönségkedvenc, Piotr Anderszewski (képünkön) fog kiülni a pódiumra (Nemzeti Hangversenyterem, január 9., fél nyolc). Bagatell, mondhatnánk, s mondjuk is, hiszen a részben magyar származású művész Beethoven Hat bagatelljével kezdi, és Bartók Tizennégy bagatelljével zárja majd meghirdetett programját.

Az elkövetkező napokban Goldmark Károly mellett egy másik kevéssé ismert, azaz nálunk jobbára ismeretlen zeneszerző is szerephez jut majd: a dán Carl Nielsen. Goldmark fiatalabb kortársának 1911-es Hegedűversenye fogja kitenni ugyanis az Óbudai Danubia Zenekar keddi koncertjének első felét: Zalai Antal szólójával és Hámori Máté vezényletével (Zeneakadémia, január 13., fél nyolc). A kéttételes versenyműnek egyébiránt némi magyar vonatkozása is van, hiszen ajánlása a Dániában megtelepedett magyar hegedűsnek, Telmányi Emilnek szólt, aki pár évvel később Nielsen veje lett. Az óbudaiak koncertjének második száma azután Anton Bruckner 7. szimfóniája lesz, egy ismertebb dedikálttal, a bajor II. Lajos királlyal, s újra csak egy magyarországi kapcsolattal: az ősbemutatót vezénylő s mosonszentmiklósi születésű Nikisch Artúrral.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.