Zene

Közkeletű tény, hogy régen minden jobb volt, így a Sziget is évről évre egyre rosszabb, idén viszont tényleg könnyes szemmel lapoztam végig a tavalyi metálajánlót, és sírtam vissza azt a felhozatalt, aminek láttán 2011-ben még majdnem köpnöm kellett.

Valamiért az utóbbi időben mintha a páratlan években sikerül nívósabbra a Sziget felhozatala, de azért az idei menüben is találunk izgalmas zenekarokat és énekeseket, sok visszatérőt és a magyar közönség számára új arcokat is. A huszadik alkalommal megrendezendő fesztivál fellépői közül mi most közel húszat ajánlunk megtekintésre - mindegyiket a Pop-Rock Nagyszínpadon vagy az A38 sátorban kell keresni.

Folytatjuk a múlt héten kezdett sorozatunkat a törvénnyel szembekerült popzenészekről: trükkös és dühös feketék, a gyermekbarát szakosztály, szelíd cseh lázadók, Szörényiék és Bródy vs. a törvény ökle.

"Io sono il prologo", azaz "én a prológ vagyok" - lát hozzá Ruggiero Leoncavallo ars poeticájának ismertetéséhez a bohócmezbe öltözött Tonio, s jószerint valami ilyesféle szerepet tölt be e sorok írója is, amikor hétről hétre előharangozza az elkövetkező napok koncertprogramját, "egy darab életet", hogy egy fordulat erejéig még az operalibrettó tenorjában (baritonjában) maradjon soros zenei ajánlónk.

Aligha erre számítottak, de bíróság, s néha tömlöc lett az osztályrészük – aranylemez helyett vagy mellett. Összeállításunk első részében óvatlan playboyok, ördögi sugallatok, gyújtogató gyilkos metálos, poligám szabadsághős és partizán punkok tűnnek fel.