Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész és karmester idén lett 60 éves, az ősz folyamán pedig sorra adja majd az ígéretes koncerteket – nem véletlen, hogy a vele készült nagyinterjúnk a Narancs e heti számában található őszi fesztiválmelléklet vezető anyaga.
Rácz Judit kérdéseire válaszolva beszél Debussyről, akiről szerinte sztereotípiák árnyékában gondolkozunk; szól a nagyszabású, ám elakadt Bartók-összkiadásról; a népzene és a komolyzene viszonyáról és a kötelező zeneoktatás szükségességéről.
Horthy csizmája úgy kerül az asztalra, hogy Kocsist idén májusban a kormány Corvin-lánccal tüntette ki. Az 1930-ban Horthy által alapított díjat az első Orbán-kormány élesztette újra, a májusi átadóünnepséghez pedig már a harsány Horthy-reneszánsz szolgáltatta a háttérzenét. Jelenleg tehát Kocsis is tagja a kormány mellett a „bölcsek tanácsa” szerepét betölteni hivatott, reprezentatív Corvin-lánc Testületnek – ezért kérdeztük a Horthy-rehabilitációról.
Kocsis szerint ez a kérdés „kicsit túl van lihegve”. Ugyanakkor elmondta: „Én innen azt tudom a kormánynak üzenni, hogy ne foglalkozzanak a Horthy-rendszerrel – foglalkozzanak a mával. 2012-ben élünk, tökéletesen más világban, olyan problémákkal, amelyek akkor nem is létezhettek. Bármennyire igyekeznek visszaállítani harmincas évekbeli dolgokat, nem fog sikerülni: más a geopolitikai helyzet, más emberek vagyunk… Még mindig próbálok abban hinni, hogy a józan emberek többen vannak. És érzékelik, hogy amíg széthúzás van, addig ez a nép nem alkalmas arra, hogy a sorsát irányítsa.”
