A popzenész, a rocker, a punk, a B-boy is csak ember, alkalmanként ő is a törvény elé kerül. Néha (s nem csak autoriter rezsimekben, diktatúrákban, de ott tipikusan – lásd most a Pussy Riot esetét) azért, amit csinál, néha az életformával járó sajátos (bár nem feltétlenül exkluzív) szokások miatt, néha meg „csupán” mint a többi derék, hétköznapi ember: adócsalás, asszonyverés, ne adj’ isten gyermekmolesztálási vádak miatt. A híresebb jogi esetekből állítottunk össze egy csokrot, amit (a jelentős esetszám miatt) két részletben tárunk olvasóink elé.
1. A Stones szív és megszív
Az akkor már népszerűsége teljében járó, ezzel együtt gyermekien óvatlan és nem kicsit gondatlan Rolling Stones 1967 elején került a hatóságok látókörébe – főképpen a kor még igen szigorú(an képmutató) társadalmi normáinak tükrében kissé szabadosnak tekinthető életmódjuk, konkrétan rekreációs célú drogfogyasztási szokásaik miatt. Mindezt természetesen nem holmi gondos felderítőmunka előzte meg: a gépezet beindítására elég volt a jeles brit bulvársajtótermék, a News Of The World nevű sokmilliós, kitartó olvasótábora dacára tavaly megszüntetett vasárnapi újság (a The Sun hétvégi „leánya”) háromrészes cikksorozata. Ennek nyomán először a pusztító rock and roll életforma ikonjának korántsem tekinthető Donovannél tartottak házkutatást, amit bírósági eljárás követett, majd jöttek a Stones-tagok, közöttük a három rossz fiú: Jagger, Richards és Jones. Az is kiszivárgott, hogy a lapot Richards pénzéhes sofőrje informálta, aki ezért, nyilván szintén informális úton, el is nyerte méltó büntetését. A zenekar legendás élőhalottja és fősátánja, Richards bő négy évtizeddel később úgy nyilatkozott: „úgy hallottam, többet már nem tudott úgy járni, mint azelőtt”. A sussexi rendőrség előbb 1967. február 12-én, vasárnap (aznap jelent meg a News Of The World…) Richards redlandsbéli otthonában tartott házkutatást – viszonylag szerény, de azért kézzelfogható eredménnyel. Az év május 10-én viszont Brian Jones házát rohamozták meg a rendőrök, s a gitárost őrizetbe is vették marihuána birtoklása miatt. Előbb a Jagger–Richards páros került bíróság elé: Jagger három hónap letöltendőt kapott négy amfetamintablettáért, Richards viszont egy teljes évet, mivel megengedte, hogy az ingatlanában füvezzenek. Haladéktalanul őrizetbe is vették mindkettejüket, ám a következő nap óvadék ellenében szabadlábra kerültek, miközben természetesen fellebbeztek az ítélet ellen. A rövid zárkaélmények is megtermékenyítő erejűnek bizonyultak: a mellettük a rosszban is kitartó rajongóknak dedikált, a másodfokú ítéletre várva felvett We Love You kislemezdal például az őr lépteivel, kulcscsörgéssel és a cellaajtó csapódásával kezdődik:
A fellebbezés végül sikerrel járt, amihez talán hozzájárult az is, hogy a közvélemény sem állt teljes mellszélességgel a túl szigorúnak tartott ítéletek mellé: a konzervatív Times például egy már a maga idejében is óriási visszhangot kiváltó szerkesztőségi cikkben kritizálta az ítélet túlzott szigorúságát, rámutatva, hogy a büntetlen előéletű Jagger első, nem különösebben súlyos kihágásáért jóval keményebb büntetést kapott, mint bármely hasonlóan fiatal, ámde névtelen polgár. Végül a bíróság másodfokon visszavonta a Richards elleni vádakat, Jagger ítéletét pedig feltételes szabadlábra bocsátásra enyhítette. Brian Jones eredetileg szintén börtönbüntetést kapott, ám ezt a bíróság 1967 decemberében, másodfokon ezerfontos pénzbüntetés mellett próbára bocsátásra változtatta – ugyanakkor drogproblémái miatt terápiára kötelezte a zenészt. Ha így is volt, annak aligha lett foganatja: másfél év múlva a politoxikomán zseni saját fürdőmedencéjében lelte halálát – kissé rejtélyes körülmények között.
2. A Judas Priest és a tudatküszöb
A Judas Priest sohasem tartozott a túlzottan szofisztikált rockzenekarok közé – mégis az ő nevükhöz fűződik az egyik legérdekesebb jogi eset. Az ügy egy szörnyű tragédiával indult: 1985. december 23-án a nevadai Sparksban két fiatalember (18 és 20 évesek) előbb órákon át ivott, füvezett s a gyanú szerint ráadásul Judas Priestet hallgatott. Ezek után lesétáltak egy templom melletti játszótérre, s magukkal vittek egy nagy kaliberű sörétes fegyvert (shotgunt) is. Először egyikük emelte az állához a fegyvert, és miután elsütötte, azonnal meghalt – társa ugyan túlélte a végzetes mozdulatot, de képzelhetjük, mi maradt az arcából. Az ügy öt évvel később jutott el a bíróságra, ahol az öngyilkos áldozatok szülei és azok minden hájjal megkent ügyvédei azzal vádolták a zenekart, hogy a Stained Class albumukon található Better By You, Better Than Me című szám (ez konkrétan egy Spooky Tooth-feldolgozás) rejtett, tudatküszöb alatti (szubliminális) üzenetet hordoz, ami annyi volna: Tedd meg! A bíróság hallgatott józan eszére, és elvetette a keresetet – Rob Halford, a zenekar énekese maga úgy nyilatkozott, hogy rajongóik rejtett üzenetek útján való kiirtása igencsak kontraproduktív volna, s ha már valamit feltétlenül sugalmazni próbálnának, akkor az a „Vegyél többet a lemezünkből!” üzenet volna.
Kérem, csak óvatosan – gyilkos riffek, rejtett üzenetek:
3. Varg Vikernes és a hó és halál
Viszonylag ritka a gyilkos rockzenész, különösen az ilyen brutális elkövető – a derék norvég ebben a kategóriában is listavezető. Az eredetileg Kristianként (:D:D) anyakönyvezett Varg a kilencvenes évek első felében lett híres/hírhedt, főleg a skandináv s általában a nemzetközi black metal szcénán belül Burzum nevű egyszemélyes zenekarával, majd Count Grishnackhként (mindkét fantázianév A Gyűrűk Ura-univerzumból származik) időlegesen csatlakozott a másik norvég zenekarlegendához, a Mayhemhez is (ennek énekesi posztját több alkalommal, így akkor s az utóbbi négy évben is jeles hazánkfia, Csihar Attila töltötte be – interjúnk vele itt olvasható).
Az újpogányságban és miszticizmusban utazó (és Vidkun Quisling-rajongó!) Vikernes még együtt tervezgette a Mayhem gitárosával, Øystein Aarsethtel, művésznevén Euronymousszal, miként fogják felrobbantani a trondheimi, lenyűgöző szépségű Nidaros katedrálist. Aarseth volt Vikernes mentora, miközben a két ember láthatóan rivalizált is egymással. Egy Vikernes által adott, meggondolatlan interjú miatt nem csak ő maga került 6 hetes vizsgálati fogságba, de Aarseth is bezárni kényszerült legendás-hírhedt lemezboltját. Amikor 1993 augusztusában Vikernes meglátogatta mentorát és zenésztársát, az felelősségre vonta őt, amiből dulakodás és késelés lett: Euronymoust végül 23 szúrt és vágott sebbel találták meg. Vikernest gyorsan, pár napon belül begyűjtötte a rendőrség – kihallgatása során önvédelemmel magyarázta tettét, arra hivatkozva, hogy (legalábbis az ő verziója szerint) Aarseth titokban azt tervezte: sokkolóval elkábítja, az erdőbe hurcolja, majd kamerák előtt (snuff film készítésének céljából) halálra kínozza vetélytársát. A bíróságot hidegen hagyta Vikernes fantazmagóriái, s az elérhető legtöbbet, 21 évet ítélte neki, ráadásul még 3 felbecsülhetetlen történeti emléknek számító templom felgyújtását is a számlájához írta. Varg végül majdnem 16 évet töltött börtönben – ahol többek között dark ambient zeneművek gyártásával foglalatoskodott (dokumentumfilm is készült róla akkortájt, lesújtó kritikánk róla itt található – a szerk.). 2009 elején szabadult, azóta családjával elvonultan egy farmon él, de továbbra is aktív mint szobazenész. Az utóbbi két évben négy Burzum-albumot adott ki, a nem kifejezetten metálrajongó, ám kifinomultan sznob hipszterközönség körében pedig afféle kultstátuszt élvez. Egy korát megelőző szerzemény nem csak erős idegzetűeknek – és sok rúnajel!
4. Fela Kuti és a Buhari-rezsim
Fela Kuti, az afrobeat nigériai keresztapja pályafutása során többször is összetűzésbe került az ország amúgy folyton változó politikai vezetőivel – 1977-ben például törött keze, lába és beszakított koponyája bánta, amikor a hadsereg megrohamozta otthonát. 1984-ben azután az előző évben puccsal hatalomra került Muhammadu Buhari-rezsimtől korántsem független bíróság egy erősen koncepciós ízű eljárás keretében börtönbüntetésre ítélte a jeles, s a kormányzat tevékenységét s annak jogszerűségét fennhangon kritizáló zenészt – valutacsempészet vádjával. A nemzetközi jogvédő szervezetek persze korántsem vették ezt készpénznek – az Amnesty International például lelkiismereti fogolynak nyilvánította Kutit, aki végül 20 kemény hónapot töltött el a nem éppen kellemes nigériai börtönviszonyok között. Szerencséjére a következő évben a hóhért is akasztották. Buharit saját tábornoktársa, Ibrahim Babangida puccsolta meg, s az új tábornok-elnök adminisztrációjában helyet kapott Fela Kuti testvére is. Kisvártatva (de azért már 1986-ban) a jeles zenészt is szabadon bocsátották, aki ennek tiszteletére rögvest el is vált még meglévő 12 feleségétől, mondván: a házasság csak féltékenységhez és önzéshez vezet.
+1. A CPg és Erdős
A Come On Punks Group, utóbb Coitus Punk Grup, de leginkább csak CPg néven működő szegedi punkbanda volt kénytelen elszenvedni a már túlérett Kádár-rezsim legsúlyosabb, példastatuáló jellegű, koncepciós ízű rendőri és bírósági vegzálását. Egyben ők az eleven példa arra, hogy bizony az oktalanul „liberálisnak” tartott gulyáskommunista periódusban is lehetett lelkiismereti okokból börtönbe kerülni. Az 1979-ben alapított zenekar helyzetét néhány év alatt ellehetetlenítették a nem kis részt a Komócsin család regnálása miatt csak Pol Pot megyének nevezett szűkebb hazájukban – de ekkor kezdődött igazi, bár rövid rock and roll-karrierjük a fővárosban. Egyik dalukban, keresetlen szavak kíséretében, megszólították a poppápa Erdős Pétert is, aki fulmináns, sok tekintetben rágalmazó, de mindenképpen denunciáló cikket közölt róluk a Kritika című lap 1983/10. számában. Végül kommunistaellenes és (a hivatalos indoklás szerint) erőszakra buzdító dalszövegeik miatt került bíróság elé a zenekar – mely 1984. február 7-én börtönbüntetésre ítélte őket: ebből 1,5-2 évet le is kellett húzniuk. Az már csak hab a tortán, hogy mindent megtettek azért is, hogy a zenekart összemossák a szintén eljárás alá vont oi-punk/skinhead Mos-oi zenekarral (amellyel mondjuk tényleg megosztották néha a színpadot). Utóbbi azonban a lángszóróval eszközölt etnikai tisztogatás propagálása és a cigánymentes-övezet víziójának felvázolása (továbbá román-, afrikai és arabellenessége) dacára megúszta felfüggesztett ítéletekkel.
Sorozatunk második része itt olvasható.
