Zene

A következő generációs szórakoztatásnak elkeresztelt iparág egyesek szerint elérkezett egyik első mérföldkövéhez, amikor egy animációs rövidfilmmel nemrég elérte az egymilliós nézőszámot. Persze nem tudni, ebből hányan próbálták egyszerűen végignézni az első filmet, amit a site (www.atomfilms.com) ajánl, és csak egy rakás állóképet láttak belőle az enyémhez hasonló gyorsaságú gépükön. Így nem is tudnám tiszta lelkiismerettel megmondani, hogy az Angry Kid című egyperces gyurmaanimáció valóban megéri-e a felhajtást, a gyerek feje elég brutális, nagyjából ennyi. Tudni lehet róla, hogy a londoni Aardman cég műhelyében született, mely három Oscarral (Creature Comforts, The Wrong Trouser, A Close Shave) és jó néhány animációs művésszel a háta mögött több mint tizenöt éve gyárt hasonlókat, többnyire az angol tévéknek. De ők készítették például Peter Gabriel szintén díjnyertes Sledgehammer videóját, együttműködve a stop-motion animáció atyjainak tartott Quay fivérekkel, az ő fantáziadúsabb rémálmokat is megszégyenítő filmjeikből pedig nemrég az Örökmozgóban láthattunk válogatást. Egy évtizeddel ezelőtt persze épp az MTV volt az, ami most jobb híján az internet: a reklámblokkokhoz mellékelt vichein keresztül médium a kísérleti animáció számára. Még a fivéreket bevallottan jelentősen inspiráló cseh művész, Jan Svankmajer is élt a lehetőséggel, és olyan felejthetetlen darabokat láthattunk tőle, mint amiben két bélszín perdült táncra a konyhaasztalon. Az internetről azonban ebben a formában Quayék, és még ki tudja, hányan, hallani sem akarnak, nincs saját website-juk, a rajongói oldalakon pedig megtiltották bármiféle reprodukció megjelenítését, és nem nagyon lehet őket hibáztatni érte.

Bár Korognai Károly nevéből a Szegedi Kortárs Balettre szakosodott gonosz, déli boszorkányra asszociálunk csípőből, nem szabad elfelejteni, hogy mint színidirektor prózai tekintetben mindenképp sikeres évadot zárt, melyre most méltó koronaként helyezte fel Madách rímképes alap- és sorsvetését.

Madredeus: Antologia.

Akik tagadják a politikus színház létét, éppen a hétvégén kaptak évezredes pofont. A házfalakról csorgó millenniumi szósz legnemzetibb méregpohara egy új magyar rockopera margitszigeti ősbemutatója, Mádl Ferenccel nyakon öntve: folyékony képzavar.

Robert Altman Hollywood tán legdörzsöltebb műfajjátékosa, aki ugyan időnként cinkelt kártyákkal nyomja le a partit (Popeye, Halálos terápia stb.), időnként viszont úri fölénnyel osztja a lapot. Amikor utóbbit teszi, többnyire viszi is a kasszát - de nem mindig: a rendező hozzánk most, kétéves késéssel megérkezett munkája az életmű felettébb korrekt darabja, mégsem valószínű, hogy tömegeket fog vonzani.

Magyar Narancs: Meglepett, hogy önök

Magyar Narancs: Hogyan hatott rád dalszerzőként a lányod születése?

A Fal után - Posztkommunista művészet

A múlt héten - kk - elutazott. Egy visszhang hátrahagyásával, a bayreuthi híres játékokat élvezni. Irigylem kákát. Nem is Bay-reuthért, akkorát nagyon régen gondoltam, de már magáért az útért, annak egy kicsi, nagyon is körülírható szeletéért. Utazóm, - kk - megfontolt, ráadásul lehetőségeiben némileg korlátozott, ám nagyralátó férfiú (vö. Bayreuth plusz üzemanyagárak úgy hazai, mint nemzetközi szinten). Mindezekre figyelemmel a búcsúkor voltam bátor figyelmébe ajánlani egy általam financiálisan kedvezőnek vélt lehetőséget.

A Sziget honlapja a fellépők névsorára célozván az eddigi legerősebbnek állítja a 2000-es fesztivált, ám - még ha a tavalyi sivársághoz képest idén valóban jól csengő nevekbe is botolhatunk - a rockzenei kínálattól éppenséggel nem kell hanyatt vágni magunkat. Látni- és hallgatnivalót ajánlani mindazonáltal az idei egy hétre sem lehetetlen, sőt.

Magyar Narancs: Négy évvel ezelőtt, amikor utoljára találkoztunk, azt mondtad, alig várod, hogy egyszer Magyarországon játszhass. Most úgy néz ki, összejött.

A Szigetben az is jó, hogy képes változni. Jól felfogott érdekből, kényszerűen, de fel merte venni főszponzora, a Pepsi nevét, és ettől még lazán az, ami. Érzékelve a trendet, kaput nyitott az elektronikus tánczenének, és naprakészebb, sokszínűbb lett. Volt képe ráengedni a kölyköket a 60-as évek táncdalcsillagaira, és ez a húzás a legönfeledtebb marhulásra adott alkalmat. Most pedig az eddigi egyetlen nagyszínpaddal egyenrangú, második nagyszínpad üzembe állításával készül fülek ezreit kinyitni arra a nagyon sokféle hangra, melyre a world music címkét szokás ragasztani.

Amire a beharangozó híradások bombasztikus jelzőket aggatnak, az egészen biztosan robbanni is fog. Nincsen ez másképpen Michael Flatley show-jával sem, a konfliktus megoldása után lángnyelvek csapnak fel a mennyekbe, és az amúgy is szegényes történet minden elemét mellőzve, elkezdődhet az önünneplő ráadás - vagy ha így jobban tetszik: a levezető, lazító tornagyakorlat.