A múlt héten - kk - elutazott. Egy visszhang hátrahagyásával, a bayreuthi híres játékokat élvezni. Irigylem kákát. Nem is Bay-reuthért, akkorát nagyon régen gondoltam, de már magáért az útért, annak egy kicsi, nagyon is körülírható szeletéért. Utazóm, - kk - megfontolt, ráadásul lehetőségeiben némileg korlátozott, ám nagyralátó férfiú (vö. Bayreuth plusz üzemanyagárak úgy hazai, mint nemzetközi szinten). Mindezekre figyelemmel a búcsúkor voltam bátor figyelmébe ajánlani egy általam financiálisan kedvezőnek vélt lehetőséget.
Ha nyugatra tartva, látszólag idejekorán, valójában épp a kellő helyen és időben, már Komáromnál a hídon északnak átvág, elhagyja hazáját, majd a második lámpánál sebesen balra fordul, egyként részesedik a még mindig barátságosabb szlovákiai benzinárak nyújtotta örömökben és a közlekedésileg felette kellemesnek mondható, egypályás, ám jócskán széles 63-as országút áldásaiban. (Hogy az 1-es úton kiszabott sztrádadíj megtakarításáról már ne is szóljunk.) Hajlik szavamra, ígérte - kk -, búcsúzzunk is tőle, hisz annyionkat szólíthat dolga például Pozsonyba, hogy mondandónk innen akár közérdekűnek is tekinthető.
Közlendők szempontjából mégis az a hasznosabb, ha az itthon maradók attitűdjétől lépésnyit sem tágítunk. Kövessük a 63-as úgyszólván egyenes vonalú útját
Komáromtól Pozsonyig
könyvek útmutatása által, a magasabb élvezet reményében a bedekkert is hanyagolva, hisz egy egész könyvtár áll a rendelkezésünkre: a Csallóközi Kiskönyvtár, a pozsonyi Kalligram kiadó prezentálásában.
Egyik vége Pozsony, a másik Komárom, ha akarom, a közepe Dunaszerdahely, mi az? A 63-as útról csak amolyan kisalföldi horizont látszik: a Csallóköz (Zitny` ostrov, Gabona-sziget) valahol a magasban, pár percnyire a száguldó kocsitól mutatja meg magát, leginkább azt, ami megmaradt belőle török-tatár, labanc-kuruc, vízlépcső után, így a kortynyi érzékeléséhez is elengedhetetlen mára némi előtanulmány.
A kiadó 1993-ban indította sorozatát, és az idei, 2000-es könyvhétre is kijött négy-öt kötet, köztük több változatlan utánnyomás, őszintén remélem, hogy a nagy sikerre való tekintettel. Az eredetileg harminc kötetre tervezett széria ránézésre (minden borító hátoldalán ott vannak az addig megjelentek, beleértve a második kiadásokat is) túl jár a kétharmadán, úgyhogy időben szólunk, van már miből szemezgetni (az ilyesmi olvasói szinten feltételezhetően nem ától cettig, nem is időrendi haladványként működik, inkább mikor mire szottyan kedvünk), és van még mire várhatunk kíváncsian.
Pillanatnyilag közelíthetünk a keret felől. Utoljára a legelső darab jött ki megint,
Ipolyi Arnold
a Jókai Mór, Pákh Albert és Hekenast Gusztáv nevével azonosítható Vasárnapi Újság című képes hetilapban folytatásokban (1858. 1-11. számok) megjelent Csallóközi uti-képek gyűjtőnevet viselő munkája. Hogy a XIX. század közepéről mi jut el hozzánk, mindannak útját imponáló jegyzetapparátus egyengeti. Valamit az arányokról: a sorozatszerkesztő előszava, a mű maga saját jegyzetanyagával és a csatolt jegyzetek durva becsléssel 1:3:3-as egymáshoz való viszonyt mutatnak. Magyarán a műtömeggel azonos terjedelemben kaphatók a jegyzetek, és akkor még nem is voltunk tekintettel az ilyenkor szabályszerű betűnagyságbéli különbözőségre (ne szépítsük, ha dekázunk, több a jegyzet). Hogy Ipolyi élete és pályája kész regény, az csak elsőre föltűnő, a sorozat számos ilyen embert tud, nota bene: abban például bizonyosak vagyunk alapjáraton is, hogy Jókai Mór élete kalandosságban és fordulatokban művével igencsak vetekszik, viszont ami a róla e könyvek között 1997-ben megjelent munka szerzőjéről (Erdélyi Pál, mű: Jókai útja - Révkomáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig) elmesélhető, az tán még Jókaiét is übereli.
Így tehát nagyobb szabású kalandorok és kétkezi népdalgyűjtők, történészek, társadalomkutatók s egyéb szakmunkások útmutatásai szerint kódoroghatunk kiválasztott tájunkon, műemlékek, hitközségi emlékkönyvek, hagyatéki leltárak, levéltári címek és romok között. Tipikus molyolás, könyvtárszoba, öblös fotel, gondosan porciózott armagnac, puha köntös, konténer szivar, megértő, lefojtottan izgága hozzátartozók és temérdek szabadidő után kiáltó mulatság - gondolhatnánk. És nem is tévednénk oly nagyot. Ám ha a felsoroltaknak csak kisebb része is összejött, és belekapunk a dologba, egy egészen más típusú élmény is a sajátunkká lehet. Nagyotmondásnak tetszhet, de megéri ellenőrizni: úti kalandok, végtelen szabadságú tekergés, harcok, háborúk és szörnyű hétköznapi izgalmak, történelemfordító események, urambocsá, brutális erotika részeseivé válhatunk a kétségtelenül nem csekély időáldozat árán. Hogy mindezek régimódi örömök? Meglehet. Na és.
Ha egyébként, s csak úgy a pillanatnyi örömért, a 63-ason valahol,
Hegyétén vagy Nagymegyeren
megállunk egy híg, tízfokos kriglire (mint teszi - kk - is reményeink szerint), még jobban csúszik, ha ezt megjegyzett információtöredékektől vértezetten, magunkat nem csak a sörhatásra kalandornak, a szabadságharc pozsonyi vértanúi unokájának érezve tesszük.
Persze visznek mindenfelé utak. Ha csak arra gondolok, hogy a 63-assal jelzett honi viszonylatból mondjuk a Cece, Vajta, Bikács, Nagydorog, Kajdacs egyenes mi mindent tartogat, akkor minden számhoz egy efféle kiskönyvtárat csatolna a hirtelen nekibuzdulásunk. De kiskönyvtár kevés van, miként csekély a befogadói erudíció is ellenőrizhetni, hogy e kötetfolyam vajon mindent, de tényleg mindent elmond-e választott terepéről. Az eddig feldolgozott töredékek birtokában én elhiszem: ami látszik, az fölfogható akár egésznek is, noha ez csak másodlagos kérdés.
Marad, mit már mondtunk: kiskönyvtárat minden úthoz, sorozatszerkesztőt minden kilométerkőhöz.
- ts -
Csallóközi Kiskönyvtár, Kalligram kiadó, 1993-2000; sorozatszerkesztő: Koncsol László; árfekvés: kb. 900-1300 forint kötetenként
