Koncert

Lelkes karaoke

David Bowie-est a Gödörben

  • - izs -
  • 2011. december 19.

Zene

Ahhoz képest, hogy csupa pasi ügyködik a színpadon, meglehetősen széles a megvillantott riszálási technikák skálája. Van itt szolid csípő jobbra-csípő balra, elviccelt fenékrázás, ritmikus önsimogatás, komolyan vett fenékrázás, és hasonló mozdulatsorok minden mennyiségben és minőségben.

 

A csípőcsavarintáshoz hasonlóan a danolászás színvonala is erősen ingadozó szombat este a Gödörben: hiába sikerül például Poniklo Imrének (Amber Smith) vagy Bakó Balázsnak (Supersonic) többé-kevésbé megidéznie a mester szellemét, pár egyedi humorral fűszerezett sztorizgatásnak vagy hangképzésügyileg komoly kihívásokkal küszködő kollégának egy fenékrázásnyi idő sem kell ahhoz, hogy legyilkolja az amúgy sem különösebben sűrű hangulatot. A mélypont egyértelműen Bérczesi Róbert egy szál gitáros akciója valahol félidőben: a Hiperkarma és a Biorobot énekese szóban, dalban és tettben egyaránt bizonyítja, hogy nem sok köze van David Bowie-hoz – ami igazából nem lenne baj, ha erről nem egy Bowie-esten adna számot. Ráadásul zsinórban hármat.

 

 

Frenk


Frenk

Fotó: Németh Dániel

 

Ezután már csak jobb jöhet – és szerencsénkre jön is: bár Poniklo és Bakó továbbra is ügyesen és szórakoztatóan utánozgatják a mestert, a legigazibb mű-Bowie díja egyértelműen Frenknek jár. A (nehezen megbocsátható nevű) The Starmans tagjai közül ő az egyetlen, aki van annyira izgalmas és karizmatikus előadó, hogy csuklóból, (látszólag) minden erőlködés nélkül magára vonja és végig meg is tartsa a figyelmet; a kissé hermafrodita megjelenés, a mély hang és a kígyónőmozgás már csak a hab a Bowie-tortán.

 

Senkinek sem akarunk tippeket adni, de ha a jövőben Frenk többet, mindenki más pedig kevesebbet (vagy egyáltalán nem) szerepelne az ilyen jellegű megmozdulásokon, akkor a dolog inkább emlékeztetne valódi koncertre, mint egy jól hangszerelt, lelkes rajongók által lezúzott karaoke-estre.

 

Gödör Klub, december 17.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.