Koncert

Lelkes karaoke

David Bowie-est a Gödörben

  • - izs -
  • 2011. december 19.

Zene

Ahhoz képest, hogy csupa pasi ügyködik a színpadon, meglehetősen széles a megvillantott riszálási technikák skálája. Van itt szolid csípő jobbra-csípő balra, elviccelt fenékrázás, ritmikus önsimogatás, komolyan vett fenékrázás, és hasonló mozdulatsorok minden mennyiségben és minőségben.

 

A csípőcsavarintáshoz hasonlóan a danolászás színvonala is erősen ingadozó szombat este a Gödörben: hiába sikerül például Poniklo Imrének (Amber Smith) vagy Bakó Balázsnak (Supersonic) többé-kevésbé megidéznie a mester szellemét, pár egyedi humorral fűszerezett sztorizgatásnak vagy hangképzésügyileg komoly kihívásokkal küszködő kollégának egy fenékrázásnyi idő sem kell ahhoz, hogy legyilkolja az amúgy sem különösebben sűrű hangulatot. A mélypont egyértelműen Bérczesi Róbert egy szál gitáros akciója valahol félidőben: a Hiperkarma és a Biorobot énekese szóban, dalban és tettben egyaránt bizonyítja, hogy nem sok köze van David Bowie-hoz – ami igazából nem lenne baj, ha erről nem egy Bowie-esten adna számot. Ráadásul zsinórban hármat.

 

 

Frenk


Frenk

Fotó: Németh Dániel

 

Ezután már csak jobb jöhet – és szerencsénkre jön is: bár Poniklo és Bakó továbbra is ügyesen és szórakoztatóan utánozgatják a mestert, a legigazibb mű-Bowie díja egyértelműen Frenknek jár. A (nehezen megbocsátható nevű) The Starmans tagjai közül ő az egyetlen, aki van annyira izgalmas és karizmatikus előadó, hogy csuklóból, (látszólag) minden erőlködés nélkül magára vonja és végig meg is tartsa a figyelmet; a kissé hermafrodita megjelenés, a mély hang és a kígyónőmozgás már csak a hab a Bowie-tortán.

 

Senkinek sem akarunk tippeket adni, de ha a jövőben Frenk többet, mindenki más pedig kevesebbet (vagy egyáltalán nem) szerepelne az ilyen jellegű megmozdulásokon, akkor a dolog inkább emlékeztetne valódi koncertre, mint egy jól hangszerelt, lelkes rajongók által lezúzott karaoke-estre.

 

Gödör Klub, december 17.

 

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.