A gyér nézőszám alapján a magyar rajongók többségének vélhetően óriási csalódás a Morbid Angel formabontóra sikerült új lemeze, azIllud Divinum Insanus. Hiszen az MA nem jár sűrűn errefelé: utoljára 2006-ban lehetett őket elcsípni a Szigeten, olyan hangzással, ami nyolcvanperces fehérzaj-támadássá degradálta a koncertet. Igaz, akkor még a klasszikusnak mondott felállással érkeztek, mára viszont a súlyos gerincbántalmaktól szenvedő Pete Sandoval dobost Tim Yeung váltotta, míg Erik Rutan gitáros helyére a Norvégiából importált Destructhor érkezett.
A koncert egyik nagy kérdése így az volt, vajon mit produkálnak az új arcok - főleg a Sandoval őrjöngő tempói miatt komoly kihívás elé állított Yeung - élőben. A Morbid Angel persze semmit nem bíz a véletlenre: az új gitáros színpadi látványban ugyan sehol sem volt az energiabomba Rutanhoz képest, de hibátlanul játszott, Yeung pedig egyrészt tökéletesen hozta Sandoval legendás témáit, másrészt a lassabb részeknél a Tommy Lee-iskola minden mutatványát (dobverőpörgetés, teátrálisan, fej mögül indított ütések) elővezette. A másik kérdés (mennyit játszanak a vitatott új lemezről?) szintén a papírforma szerint dőlt el: két dal kivételével semennyit - még az I Am Morbid is kimaradt, ami (akárcsak a Dawn Of The Angry hanyagolása) komoly hibája volt a koncertnek.
Trey Azagtoth viszont - szerény, egyik lábról a másikra állós színpadi antijelenléte ellensúlyozásaként - még mindig stabilan hozza a műfaj legbetegebb gitárszólóit. David Vincent, az egykor fennhéjázó köcsögként viselkedő énekes-basszusgitáros pedig meglepő módon majdnem a slayeres Tom Araya szintjéig jutott barátságosságban: még Happy Birthdayt is dalolt az épp születésnapos Yeungnak. Ez persze abszolút megölte a vérengző death metal frontemberi imázst - bár a jóságos nagybácsiként viselkedő Vincent látványa voltaképp legalább annyira bizarr, mint a legutóbbi MA-lemez.
Club 202, november 27.
