lemez - BUDAPEST BÁR: ZENE

  • - kyt -
  • 2011. január 6.

Zene

Ha egyáltalán van vagy lehet jövője valamilyen megújult, más műfajokból is építkező formában a cigányzenének, Farkas Róbert és zenésztársai igazán mindent megtesznek, hogy feltámasszák ezt az eredeti, kávéházi, éttermi közegéből szinte teljesen kiszorult, közönségét vesztett műfajt. A Budapest Bár első két albuma a kuplék, a régi slágerek könnyed, édesbús és dallamdús világához, nosztalgiát fakasztó és már a zenekar elnevezésében is hangsúlyozott bárhangulatához alkalmazta a játékosan cirkalmas cigányzenei stílusjegyeket, kiugrasztva rejtekéből azt a generációkat összekötő érdeklődést, amely immár évek óta biztosítja az együttes - és vendégénekesei - produkciója, fellépései iránt a figyelmet.

Nemcsak a repertoárjuk tartalma és hangulata magyarázza ezt, hanem elõadásuk színvonala, kifinomultsága, eleganciája is. Minthogy ez a program - legalábbis lemezen - nem ismételhetõ a végtelenségig, már korábban jelezték, hogy a következõ körben a nyolcvanas évek alternatív, underground zenei világát veszik célba, és házasítják a hegedû-cimbalom-bõgõ-zongora felállással, amely persze már eddig is kiegészült vendéghangszerekkel.

Ez a mostani dupla album viszont egészen más, mint az elõzõek: inkább a dzsessz és olyan határterületei felé nyit, mint az argentin Astor Piazzolla vagy az 50-60-as évekbeli brazil új hullám világa. A lemez énekes-fõszereplõje az amerikai Mazz Swift, aki hegedül is, játszanak rajta további külföldi zenészek (pl. Brian Kellock - zongora), továbbá magyarok Szakcsi Lakatostól Ferenczi Györgyig. Szóval túlságosnak tûnik a zsúfoltság, és ez vonatkozik a programra is - mintha egyfajta bizonyítási kényszer nyomása alatt készült volna az összeállítás: megmutatni, mi mindent tud az együttes. Iránytalanul csapódik ide-oda a hallgató a sokféleségben, mintha türelmetlenül terelnék egyre tovább - hiába egységesíti a lemezt a hangszerelés színvonalas és könnyed egyöntetûsége.

Sony Music, 2010

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.