Ezek után aztán könnyû volt az énekest behelyezni a bukott rockzenészek mappájába, és senki sem sejtette, hogy a hat év után, gyakorlatilag fû alatt kiadott új Danzig-anyag ennyire erõs lesz. Megkockáztatom, hogy a 94-es album (4) óta nem csináltak ennyire erõs lemezt, bár a Deth Red Sabaoth okkultista címe ellenére nélkülözi annak gonoszságát. Egyfajta visszakanyarodást érzek benne a Misfits és a Samhain faék-egyszerûségû témáihoz - Tommy Victor gitáros valószínûleg fülig érõ szájjal játszotta fel a stúdióban mondjuk a Rebel Spirits pronyó témáit és káoszba fulladó szólóját az egykori Type O' Negative-dobos Johnny Kelly beton kettõnégyeire (a basszer, Steve Zing egyébként egykori Samhain-tag, szóval a retrósodás nem véletlen).
Mindezen túl eltûntek a korábbi lemezeket görcsösen modernizálni akaró gépi hangminták, és végre Glenn Danzig is úgy énekel, mint régen, azaz egy kimondottan ragadós dallamokra képes Jim Morrison sátánista reinkarnációjának hangján.
Evilive/The End, 2010
**** és fél