A BKO története 2006 januárjáig nyúlik vissza, amikor is Chris Eckman elõször utazott a Sivatag Fesztiválra. Akkor még nem mûködött a Dirtmusic zenekar, viszont Eckman egy Dirtmusic címû kesernyés-álmodozós-zenés könyvet olvasott. Majd meghallotta a tuareg bluest játszó Tamikrest zenekart.
2008-ra Eckman - Hugo Race-szel és Chris Brokaw-val - már létrehozta a Dirtmusic zenekart, úgyhogy együtt mentek a Sivatag Fesztiválra. Ahol úgy hozta a sors, hogy néhány szám erejéig a Tamikresttel megosztották a színpadot. Hugo Race írta valahol: ücsörögtek egy sátorban, meg közben pengettek ezt-azt, na és amikor belekezdett az All Tomorrows Parties címû Velvet Undergroundba, a Tamikrest úgy folyt bele, mintha õk is ezen nõttek volna fel...
A következõ januárban bevonultak egy stúdióba Bamakóban, nem is akármelyikbe. Abba, amit Ali Farka Toure gründolt össze.
Dióhéjban ennyit BKO-ról - ahogy a bamakói repteret nevezik azon az égtájon - felvezetésileg.
Ami pedig a fül dolga, nos, jól hallatszik belõle az eredendõ Dirtmusic-idea: akusztikus gitárokkal valami gyökértelen, városi folkos-bluest játszani. És jól hallatszik az eredendõ Tamikrest is: a Tinariwen nyomán - csak éppen nyersebben, fiatalosabban, még nyitottabban - nyúzni a villanygitárokat, a tuareg blues jegyében. De ez a kettõ így együtt: minimum három... Vagy ki tudja, hány. Mert korántsem csak összeadódott, hanem valami egészen különlegeset alkotott. Kesernyéset, álmodozósat, és nagyon zeneit. És akkor az All Tomorrows Partiest még nem is említettem.
Glitterhouse Records, 2010
*****
