lemez - DIRTMUSIC: BKO

  • m.l.t.
  • 2010. április 15.

Zene

Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy az amerikai Ry Cooder és a mali Ali Farka Toure tizenhat évvel ezelőtt megjelentette a - világzene egyik mérföldköveként jegyzett - Talking Timbuktu című albumot. Azóta más világ van, immár mindenki mindenkivel, tele a padlás mali kollaborációkkal.
Sok víz lefolyt azóta a Dunán, hogy az amerikai Ry Cooder és a mali Ali Farka Toure tizenhat évvel ezelõtt megjelentette a - világzene egyik mérföldköveként jegyzett - Talking Timbuktu címû albumot. Azóta más világ van, immár mindenki mindenkivel, tele a padlás mali kollaborációkkal. Csupán egy újabb mérföldkõre kellett várni - mostanáig.

A BKO története 2006 januárjáig nyúlik vissza, amikor is Chris Eckman elõször utazott a Sivatag Fesztiválra. Akkor még nem mûködött a Dirtmusic zenekar, viszont Eckman egy Dirtmusic címû kesernyés-álmodozós-zenés könyvet olvasott. Majd meghallotta a tuareg bluest játszó Tamikrest zenekart.

2008-ra Eckman - Hugo Race-szel és Chris Brokaw-val - már létrehozta a Dirtmusic zenekart, úgyhogy együtt mentek a Sivatag Fesztiválra. Ahol úgy hozta a sors, hogy néhány szám erejéig a Tamikresttel megosztották a színpadot. Hugo Race írta valahol: ücsörögtek egy sátorban, meg közben pengettek ezt-azt, na és amikor belekezdett az All Tomorrows Parties címû Velvet Undergroundba, a Tamikrest úgy folyt bele, mintha õk is ezen nõttek volna fel...

A következõ januárban bevonultak egy stúdióba Bamakóban, nem is akármelyikbe. Abba, amit Ali Farka Toure gründolt össze.

Dióhéjban ennyit BKO-ról - ahogy a bamakói repteret nevezik azon az égtájon - felvezetésileg.

Ami pedig a fül dolga, nos, jól hallatszik belõle az eredendõ Dirtmusic-idea: akusztikus gitárokkal valami gyökértelen, városi folkos-bluest játszani. És jól hallatszik az eredendõ Tamikrest is: a Tinariwen nyomán - csak éppen nyersebben, fiatalosabban, még nyitottabban - nyúzni a villanygitárokat, a tuareg blues jegyében. De ez a kettõ így együtt: minimum három... Vagy ki tudja, hány. Mert korántsem csak összeadódott, hanem valami egészen különlegeset alkotott. Kesernyéset, álmodozósat, és nagyon zeneit. És akkor az All Tomorrows Partiest még nem is említettem.

Glitterhouse Records, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”