Lemez - Görcsös igyekezettel - Mastodon: Crack The Skye

  • - vincze -
  • 2009. április 9.

Zene

Ahogy mondani szokták, a Mastodon üstökösként hasította fel az új hangzásokra mindig vevő underground metálszíntér egét hét éve a Remission lemezzel. A lemez turnéján hozzánk is eljutottak: körülbelül nyolcvan néző előtt változtatták bombatölcsér lyuggatta műveleti területté az egykor kultikus gödöllői Trafó klub színpadát (a High On Fire zenekarral közösen), majd kiadták a kettes lemezt, a Melville Moby Dickjének alapján készült, monumentális Leviathant, ami egyszerre merített a Melvins és társai fémjelezte noise-rock büntetésekből meg a klasszikus, Led Zeppelin/Black Sabbath hatású ősrockból, és ami az utóbbi tíz év egyik legfontosabb extrémmetál lemeze. Ezután le is léceltek a független Relapse-től (irány a Warner jelszóval), és kiléptek a klubokból. A megcsökevényesedett undergroundhívők itt gyorsan el is temették a zenekart, könnyes nosztalgiával néha fel-feltéve azért az első két album valamelyikét.

Ahogy mondani szokták, a Mastodon üstökösként hasította fel az új hangzásokra mindig vevő underground metálszíntér egét hét éve a Remission lemezzel. A lemez turnéján hozzánk is eljutottak: körülbelül nyolcvan néző előtt változtatták bombatölcsér lyuggatta műveleti területté az egykor kultikus gödöllői Trafó klub színpadát (a High On Fire zenekarral közösen), majd kiadták a kettes lemezt, a Melville Moby Dickjének alapján készült, monumentális Leviathant, ami egyszerre merített a Melvins és társai fémjelezte noise-rock büntetésekből meg a klasszikus, Led Zeppelin/Black Sabbath hatású ősrockból, és ami az utóbbi tíz év egyik legfontosabb extrémmetál lemeze. Ezután le is léceltek a független Relapse-től (irány a Warner jelszóval), és kiléptek a klubokból. A megcsökevényesedett undergroundhívők itt gyorsan el is temették a zenekart, könnyes nosztalgiával néha fel-feltéve azért az első két album valamelyikét.

Pedig a Mastodon cseppet sem lett kommerszebb a Warner-szerződéstől, noha a Blood Mountain címre keresztelt harmadik anyagon már érezhetőek voltak annak az ősrock felé való további elmozdulásnak az előszelei, ami igazából a Crack the Skye-on lett most igazán meghatározó. Egyre inkább eltünedeztek a korábban védjegyszerű, durva énektémák (az utóbbi időben verekedéseiről hírhedt Brent Hinds, a kirívóan surmó gitáros már ott is egész tisztességes dallamokkal rukkolt elő), a friss anyagon pedig már szinte csak a címadó tételben bődül fel egy erőteljes férfihang, amit ráadásul nem is a lemezt végigéneklő trió (Hinds mellett Troy Saunders basszusgitáros és Brann Dailor dobos is beszállt a vokálozásba) prezentál, hanem Scott Kelly a Neurosisból. Ez a dal a Crack The Skye csúcspontja egyébként, és nem azért, mert Kelly közreműködésével itt kerülnek (legalábbis a verzék alatt) a legközelebb a már megszokott Mastodon-dalstruktúrához, hanem mert túl az első tizenpár hallgatáson még mindig ez a refrén köszön vissza egyedül a nagyon nehéz és összetett anyagból.

Személy szerint nem ez a komplexitás a gondom a Crack the Skye-jal, hiszen a Leviathan sem volt könnyen emészthető lemez. Innen viszont hiányoznak a kettővel korábbi anyagot sokkal változatosabbá és dinamikusabbá tevő jellegzetes Mastodon-dühkitörések, amelyek annyira csodálatossá varázsolták mondjuk a Leviathan tizenhárom perces zárótételét, a Hearts Alive-ot. Itt két dal is tíz perc fölé kúszik, mégsem érdekesek annyira, mint az említett darab. Kettejük közül egyébként a visszafogottan induló, majd a pulzáló gitártémákkal felpörgetett The Czar a nyerőbb, a záró The Last Baronnál pedig mindig az jut eszembe, amit elsőre is gondoltam a lemezről: tudniillik, hogy a Mastodon mintha túl görcsösen igyekezett volna megmutatni, hogy több rejlik bennük, mint amit egy Melvinsen és Led Zeppelinen szocializálódott georgiai prosztóbrigádtól várna az ember. A bizonyítási vággyal nincs gond, a Crack The Skye valódi helyét az életműben viszont csak évek múlva lehet majd biztos kézzel kijelölni. Addig pedig hallgatni kell, nagyon sokszor.

Reprise/Warner, 2009

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.