Három éve jelent meg Asa Breed címû remek albuma, azóta dolgozott az újon - a kiadóvezetõ/producer/dj/zeneszerzõ/énekes Matthew Dear most sem viccelt velünk.
Technoid énje (fõleg Audion néven) persze szorgalmasan termelte az osztályon felüli minõségû, minimalista, szétcsavarós-savazós partizenéket, de hogy valami más is volt a munkapadon, arról a most megjelent Black City (tán az eddigi legjobb Dear-szólólemez) tanúskodik. A recept gyakorlatilag ismerõs az Asa Breedrõl: részben az elektronikus tánczenébõl importált lüktetést, részben élõ, akusztikus zenei alapokat társít saját rendhagyó énekhangjához. Komponista keze, dalszerzõi invenciója, sõt lírai-történetalkotó énje pedig van olyan erõs, hogy tartalommal töltse meg a lemez számait. A palettára felhordott zenei textúra meghökkentõen változatos, mégsem öncélú: a számok sajátos, de jól értelmezhetõ ritmusban követik egymást - kezdve a majdnem bossás/krimidzseszszes atmoszférájú Honeytól a záró, szinte szedatív, lírai-zongorás Gemig. Akad itt még tökéletes nu disco darab (Little People - Black City), a nyolcvanas évek végét megidézõ nyersebb elektrodiszkó (You Put a Smell on Me), s jó néhány szabálytalan (elektro)popdal. Dear gátlás nélkül merít inspirációt akár jó három évtizedes zenékbõl is - aki akarja, Enót, Gabrielt, sõt Bowie-t is kihallhatja a sorok közül -, de ez hamisítatlanul az õ autentikus világa. A Black City egy hangokból (például saját, manipulált, kórussá generált orgánumából), ritmusokból kirakott, néha szürreális film noirt idézõ zenés sztori - a szerzõ életének és fantáziájának sajátos lenyomata.
Ghostly International/Neon Music, 2010
*****
