lemez - MATTHEW DEAR: BLACK CITY

  • - minek -
  • 2010. szeptember 2.

Zene

Három éve jelent meg Asa Breed című remek albuma, azóta dolgozott az újon - a kiadóvezető/producer/dj/zeneszerző/énekes Matthew Dear most sem viccelt velünk.

Három éve jelent meg Asa Breed címû remek albuma, azóta dolgozott az újon - a kiadóvezetõ/producer/dj/zeneszerzõ/énekes Matthew Dear most sem viccelt velünk.

Technoid énje (fõleg Audion néven) persze szorgalmasan termelte az osztályon felüli minõségû, minimalista, szétcsavarós-savazós partizenéket, de hogy valami más is volt a munkapadon, arról a most megjelent Black City (tán az eddigi legjobb Dear-szólólemez) tanúskodik. A recept gyakorlatilag ismerõs az Asa Breedrõl: részben az elektronikus tánczenébõl importált lüktetést, részben élõ, akusztikus zenei alapokat társít saját rendhagyó énekhangjához. Komponista keze, dalszerzõi invenciója, sõt lírai-történetalkotó énje pedig van olyan erõs, hogy tartalommal töltse meg a lemez számait. A palettára felhordott zenei textúra meghökkentõen változatos, mégsem öncélú: a számok sajátos, de jól értelmezhetõ ritmusban követik egymást - kezdve a majdnem bossás/krimidzseszszes atmoszférájú Honeytól a záró, szinte szedatív, lírai-zongorás Gemig. Akad itt még tökéletes nu disco darab (Little People - Black City), a nyolcvanas évek végét megidézõ nyersebb elektrodiszkó (You Put a Smell on Me), s jó néhány szabálytalan (elektro)popdal. Dear gátlás nélkül merít inspirációt akár jó három évtizedes zenékbõl is - aki akarja, Enót, Gabrielt, sõt Bowie-t is kihallhatja a sorok közül -, de ez hamisítatlanul az õ autentikus világa. A Black City egy hangokból (például saját, manipulált, kórussá generált orgánumából), ritmusokból kirakott, néha szürreális film noirt idézõ zenés sztori - a szerzõ életének és fantáziájának sajátos lenyomata.

Ghostly International/Neon Music, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.