lemez - MATTHEW DEAR: BLACK CITY

  • - minek -
  • 2010. szeptember 2.

Zene

Három éve jelent meg Asa Breed című remek albuma, azóta dolgozott az újon - a kiadóvezető/producer/dj/zeneszerző/énekes Matthew Dear most sem viccelt velünk.

Három éve jelent meg Asa Breed címû remek albuma, azóta dolgozott az újon - a kiadóvezetõ/producer/dj/zeneszerzõ/énekes Matthew Dear most sem viccelt velünk.

Technoid énje (fõleg Audion néven) persze szorgalmasan termelte az osztályon felüli minõségû, minimalista, szétcsavarós-savazós partizenéket, de hogy valami más is volt a munkapadon, arról a most megjelent Black City (tán az eddigi legjobb Dear-szólólemez) tanúskodik. A recept gyakorlatilag ismerõs az Asa Breedrõl: részben az elektronikus tánczenébõl importált lüktetést, részben élõ, akusztikus zenei alapokat társít saját rendhagyó énekhangjához. Komponista keze, dalszerzõi invenciója, sõt lírai-történetalkotó énje pedig van olyan erõs, hogy tartalommal töltse meg a lemez számait. A palettára felhordott zenei textúra meghökkentõen változatos, mégsem öncélú: a számok sajátos, de jól értelmezhetõ ritmusban követik egymást - kezdve a majdnem bossás/krimidzseszszes atmoszférájú Honeytól a záró, szinte szedatív, lírai-zongorás Gemig. Akad itt még tökéletes nu disco darab (Little People - Black City), a nyolcvanas évek végét megidézõ nyersebb elektrodiszkó (You Put a Smell on Me), s jó néhány szabálytalan (elektro)popdal. Dear gátlás nélkül merít inspirációt akár jó három évtizedes zenékbõl is - aki akarja, Enót, Gabrielt, sõt Bowie-t is kihallhatja a sorok közül -, de ez hamisítatlanul az õ autentikus világa. A Black City egy hangokból (például saját, manipulált, kórussá generált orgánumából), ritmusokból kirakott, néha szürreális film noirt idézõ zenés sztori - a szerzõ életének és fantáziájának sajátos lenyomata.

Ghostly International/Neon Music, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.