Lemez - Meleg tapintás - The Feelies: Here Before

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. május 19.

Zene

Hogy túl késő-e újrakezdeni, vagy éppen túl korai - ezt latolgatja Glenn Mercer énekes-gitáros a The Feelies visszatérő albumának legelső számában, ami a húszévnyi tetszhalálból ébredő zenekar esetében kétszeresen is érvényes felvetés. Hiszen azon túl, hogy egy történelmi érdemekkel bíró formáció ekkora kihagyás után ritkán tud felnőni az örökségéhez - s a hipnotikus punk-popjával az R.E.M.-től a Weezerig szakajtónyi college-bandát ihlető The Feeliestől aligha tagadható el az efféle súlyos hagyaték -, az is igaz, hogy a régi klasszikusokat újfent életre hívó poszt-punk reneszánsz már jócskán lecsengőben van.
Három-négy évvel a 2008-as reunió előtt talán Mercerék is közel hasonló figyelmet kaphattak volna, mint a némileg kedvezőbb zenei klímában egybecsődülő Gang of Four, a Mission of Burma vagy a Wire - manapság azonban már kevésbé érdekes a visszatérésük. Pedig az egykoron a CBGB's körüli színtér legjobbjának kiáltott banda fölötte sajátos példány a New York-i illetőségű posztpunkok között - elvégre nyakig begombolkozott, rút geekek és kardigános preppie-k alapították, s rendületlenül minimalista közelítésmódja ellenére valamiféle szégyenlős, ártatlan bájjal tudta telíteni kétakkordos kamaszdalait. Monoton, ideges ritmusokra épülő lecsupaszított tételek szólnak a Crazy Rhythms című debütalbumon, amely a vonalba dugott gitárok száraz hangzásának és a sokszínű ütőhangszereknek köszönhetően megkapóan fojtott, egyedi karaktert kapott - s a további három, konvencionálisabb gitárpopban utazó (s egyúttal jócskán kevésbé hatásos) lemezt is a hasonló hangoltság tüntette ki.

Hogy az ötödik soralbumot jelentő Here Before aligha fog a popzenében számottevő viharokat kavarni, az jószerével borítékolható - ám a két évtizedes hiátus után újra (méghozzá a Good Earthnél létrejövő felállásban) összeálló zenekar láthatólag nem is törekszik ilyesmire. Míg a posztpunk egyéb visszatérői új korszakukban is gyakran próbálták demonstrálni rendületlen újító kedvüket, a The Feelies anyagán nem érződik semmiféle modernista ambíció vagy bizonyítási vágy. Mintha csak a diszkográfia méltó továbbírása lett volna az egyetlen cél, s ennyiben látványos a siker: a Here Before szakasztott úgy szól, mint egy húszéves Feelies-lemez. A jószerint akusztikus hangszerekre komponált Good Earth békés, pasztorális világa az utolsó két lemez vagányabb megoldásaival keveredik, s a hangképben továbbra is a Mercer-Million-páros repetitív gitárjátéka, a minimál ritmusok, valamint Mercer fád (s olykor egyenesen a Yo La Tengo Ira Kaplanját idéző) énekhangja a meghatározó. Nincsenek igazán kiugró dalok, s a nyitány középtempós darabjai közt elsőre különbséget tenni is nehéz - ám később nagyot javul az összkép, s nagyrészt rokonszenvesen szerény, otthonosan meleg tapintású indie-pop zúg-zümmög az anyagon. Az utolsó harmad csendesebb, elégikus tételei pedig vonzóan törékeny arcát mutatják az érett Feeliesnek - a Bluer Skies vagy a záró So Far szemérmes melankóliája különösen szívet melengető.

Bar/None, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.