lemez - OLEG KAGAN,

  • - csont -
  • 2008. október 23.

Zene

az idegtépően fiatalon, 1990-ben mindössze negyvennégy évesen meghalt zseniális orosz hegedűművész játssza J. S.
az idegtépõen fiatalon, 1990-ben mindössze negyvennégy évesen meghalt zseniális orosz hegedûmûvész játssza J. S. Bach szonátáit és partitáit ezen az 1989-ben, Amszterdamban készült koncertfelvételen. Richter, aki rajongott érte, és akinek egyik legfontosabb kamarazenés partnere volt, szépen emlékezik meg róla: "Elsõrendû hegedûs, igazi muzsikus és elbûvölõ ember volt, akinek annyi, a zenétõl független problémával kellett megküzdenie." Ez a visszafogott megfogalmazás többek közt arra utal, hogy Kagan az ellenzéki szovjet kultúra egyik legfõbb pártolója volt, és ha belegondolunk, hogy mindezt zsidóként tette, akkor már értjük a muzsikán kívüli problémák gyökerét. Ráadásul 1989-ben súlyosan megbetegedett, így aztán Richter baráti figyelmeztetése ("a jó hangzás terén a legfontosabb az alhas és a láb") már nem találhatott meghallgatást.

De még így is találunk számtalan megkapó és lenyûgözõ részt ezeken a korántsem makulátlan, feltehetõen a halálos betegségtõl beárnyékolt felvételeken. Mert azt ugyan még a legelvakultabb Kagan-fan sem tagadhatja, hogy elég sok a hamis hang és összecsapott futam, teszem azt a g-moll szonáta Presto tételében, de az is bizonyos, hogy a lassú tételekben lenyûgözõ Kagan hihetetlenül szép, hatalmas és zengõ tónusa. És persze mindenki a d-moll partita kolosszális, majdnem negyedórás Chaconne tételét fogja meghallgatni elõször; a technikai gondok itt is elõbukkannak, de kárpótol értük Kagan mélységes melankóliája, a félelmetes építmény megteremtése miatt érzett büszke öntudata, a zenélés megszállott gyönyörének szinte tapintható érzete.

Warner/Apex, 2008, 2 CD

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.