lemez - Perényi Miklós és Várjon Dénes

  • - csont -
  • 2011. március 17.

Zene

londoni kamaraestjét rögzíti a kiadvány, amely nem könnyen beszerezhető nálunk, de minden térdig járást megérdemel. A Wigmore Hallban 2009.
londoni kamaraestjét rögzíti a kiadvány, amely nem könnyen beszerezhetõ nálunk, de minden térdig járást megérdemel. A Wigmore Hallban 2009. január 27-én adott koncerten elsõnek Bach C-dúr csellószonátáját játssza Perényi. Körben forgó, néha táncra kapó monologizálás; a fõ kérdés: van-e értelme az életemnek? A választ mindenki maga adja meg. (Egy lehetõség a feleletre: az életnek nincs, de a csellózásnak van.)

Kissé határozottabb válasz jön a sajnos ritkán elõadott Benjamin Britten-darabban (az ugyancsak C-dúrban írt zongora-cselló szonátában). Most "tündér változatok mûhelye a világ", ahogy a mi Berzsenyink írta. Soha nem végletesen tragikus a szemlélet, a második tétel - meghökkentõen bartókos, egyébként 1960-ban írt - groteszk játéka furcsa táncra hív, és ezt teszi a következõkben is, az utolsó tételben talán kissé megalkuvóan. De az utolsó szó a nagy Brahms-szonáta (F-dúr, op. 99.). A hatalmas, dús fénnyel, szimfonikus gazdagsággal megszólaló elsõ tétel kidolgozási részének végén (3:36) szinte kilihegi magát a zene, összeroskad - hasonlíthatatlan mélypont, depresz-szió. De aztán újra nekivágnak: a második tételben - a Várjon zongorája fölött felkerengõ cselló csodálatos legátója révén - schuberti tisztasággal énekelnek; a (látszólagos) naivitás bécsi, de az élet rezignált prózája (Fontane, Storm) északi-késõnémet - a ködök mögött valamiféle bizalom sejlik fel, hit a melódiában. A harmadik tétel felirata: Allegro passionato. És valóban szenvedélyesen zengenek fel az "élet viharai", hogy egy Schubert-zongoradarab címét idézzem, melyet a középrészben ismét bódító édességgel megszólaló éneklés alig képes enyhíteni. A két hangszeres intim regény végül békévé oldódik - kiharcolt megoldás, egy élet summája.

Az õrjöngõ közönséget egy mesésen tiszta ráadással jutalmazzák: ez a lassú tétel (Chopin: g-moll szonáta) újabb békévé oldja az élet nyomasztó emlékeit.

Wigmore Hall Live, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Pride 2025 – avagy a félelem vége

  • Janisch Attila

A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.

Kommunikációs munkatársat keres a MÚOSZ

  • narancs.hu

Olyan média-Jolly Jokert, aki innovatív, korszerű, szakmailag és technikailag felkészült, dinamikus, gyors, ismeri az új online trendeket, remek kommunikációs készséggel rendelkezik, lojális és együttműködő, és szereti a kihívásokat.