lemez - Perényi Miklós és Várjon Dénes

  • - csont -
  • 2011. március 17.

Zene

londoni kamaraestjét rögzíti a kiadvány, amely nem könnyen beszerezhető nálunk, de minden térdig járást megérdemel. A Wigmore Hallban 2009.
londoni kamaraestjét rögzíti a kiadvány, amely nem könnyen beszerezhetõ nálunk, de minden térdig járást megérdemel. A Wigmore Hallban 2009. január 27-én adott koncerten elsõnek Bach C-dúr csellószonátáját játssza Perényi. Körben forgó, néha táncra kapó monologizálás; a fõ kérdés: van-e értelme az életemnek? A választ mindenki maga adja meg. (Egy lehetõség a feleletre: az életnek nincs, de a csellózásnak van.)

Kissé határozottabb válasz jön a sajnos ritkán elõadott Benjamin Britten-darabban (az ugyancsak C-dúrban írt zongora-cselló szonátában). Most "tündér változatok mûhelye a világ", ahogy a mi Berzsenyink írta. Soha nem végletesen tragikus a szemlélet, a második tétel - meghökkentõen bartókos, egyébként 1960-ban írt - groteszk játéka furcsa táncra hív, és ezt teszi a következõkben is, az utolsó tételben talán kissé megalkuvóan. De az utolsó szó a nagy Brahms-szonáta (F-dúr, op. 99.). A hatalmas, dús fénnyel, szimfonikus gazdagsággal megszólaló elsõ tétel kidolgozási részének végén (3:36) szinte kilihegi magát a zene, összeroskad - hasonlíthatatlan mélypont, depresz-szió. De aztán újra nekivágnak: a második tételben - a Várjon zongorája fölött felkerengõ cselló csodálatos legátója révén - schuberti tisztasággal énekelnek; a (látszólagos) naivitás bécsi, de az élet rezignált prózája (Fontane, Storm) északi-késõnémet - a ködök mögött valamiféle bizalom sejlik fel, hit a melódiában. A harmadik tétel felirata: Allegro passionato. És valóban szenvedélyesen zengenek fel az "élet viharai", hogy egy Schubert-zongoradarab címét idézzem, melyet a középrészben ismét bódító édességgel megszólaló éneklés alig képes enyhíteni. A két hangszeres intim regény végül békévé oldódik - kiharcolt megoldás, egy élet summája.

Az õrjöngõ közönséget egy mesésen tiszta ráadással jutalmazzák: ez a lassú tétel (Chopin: g-moll szonáta) újabb békévé oldja az élet nyomasztó emlékeit.

Wigmore Hall Live, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.