Az új lemezen ismét a zenekarvezető-dalszerző Tövisházi Ambrus szinte már védjegyszerűvé vált gitáros, sanzonos popzenéje hallható, kicsit borultabb, kormosabb, füstösebb dalokkal – azzal a különbséggel, hogy Lovasi most csak egy számban tűnt fel szerzőtársként (személyes kedvencemben, a Jó reggelt, Boriban), a Love Band pedig nagyobb szerepet kapott a dalszerzésben, és még egy vadonatúj szövegírót, Hujber Szabolcsot is sikerült „leigazolni”.
A 2 komolyabban vett, de korántsem komolykodó lemez, amin a kicsit sötétebb árnyalatok mellett a játékosság és az optimistábban popos zenei világ is megmaradt. Az új anyag a három lassabb tételt leszámítva sokkal dinamikusabb, lendületesebb, karcosabb, mint az elődje volt – némiképp olyan, mintha egy film noir stílusban készült animációs mozi kísérőzenéjét hallanánk (a legjobb példák erre: Bűvös vadász, Ájultan fekszem veled, Fekete párna). Ezúttal ugyan nincs annyi sláger, mint az első albumon (bár a Téged nem vagy az Egyedi Péterrel, az Óriás frontemberével rögzített Újraélesztő azonnal hat), de az ötletes koncepció és a karakteres dalok révén a 2 máshogy lett erős (kerek, egységes és szerethető) lemez.
Megadó Kiadó, 2009
