lemez - PIERRE BOULEZ

legújabb Bartók-lemezén a "resztli" szól: az eredetileg két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonáta zenekarral dúsított (?) amerikai verziója, a Geyer Stefi iránti szerelmét festő, 1908-ben befejezett, de visszavont és csak 1958-ban bemutatott 1. Hegedűverseny, valamint az Amerikában William Primrose-nak komponált, de erősen vázlatokban maradt Brácsaverseny. Csupa furcsa mű tehát, melyek csak kis részben tükrözik a szerzői szándékot. E téren a legegyszerűbb eset a Brácsaverseny, melyet Bartók hangszerelési vázlatai alapján Serly Tibor írt végig, és noha az első tétel brácsaszólama megkapó és éppoly nosztalgikus, mint Bartók más amerikai darabjai, egyebet nemigen szólhatunk róla, legfeljebb, hogy a világhírű Yuri Bashmet eszement vibratókkal, egészen nyálasan húzza.

legújabb Bartók-lemezén a "resztli" szól: az eredetileg két zongorára és ütõhangszerekre írt Szonáta zenekarral dúsított (?) amerikai verziója, a Geyer Stefi iránti szerelmét festõ, 1908-ben befejezett, de visszavont és csak 1958-ban bemutatott 1. Hegedûverseny, valamint az Amerikában William Primrose-nak komponált, de erõsen vázlatokban maradt Brácsaverseny. Csupa furcsa mû tehát, melyek csak kis részben tükrözik a szerzõi szándékot.

E téren a legegyszerûbb eset a Brácsaverseny, melyet Bartók hangszerelési vázlatai alapján Serly Tibor írt végig, és noha az elsõ tétel brácsaszólama megkapó és éppoly nosztalgikus, mint Bartók más amerikai darabjai, egyebet nemigen szólhatunk róla, legfeljebb, hogy a világhírû Yuri Bashmet eszement vibratókkal, egészen nyálasan húzza. Az 1. hegedûverseny a legegyszerûbb képlet: itt befejezett mûrõl van szó, melynek szólistája, Gidon Kremer (hallhattuk ugyanezzel a mûvel tavaly Budapesten) csodálatos elhivatottsággal játszik; az elsõ tétel fúgás kidolgozása már a legnagyobb Bartók elõhangja.

A legproblémásabb a Kétzongorás szonáta, hiszen tudjuk, hogy Bartók élete egyik legmerészebb mûvét azért látta el zenekari kísérettel, hogy legyen mivel pénzt keresniük feleségével az emigrációban. A kompromisszum terhe alatt nem szülhetett remeket még Núbia párduca sem, bár az elsõ tétel fenséges tébolya, a második színes katatóniája még így is érezhetõ Pierre-Laurent Aimard és Tamara Stefanovich zongorázásában.

Universal/Deutsche Grammophon, 2008

****