lemez - PONIKLO: PONIKLO

Voltaképp semmi meglepő nincs abban, hogy az Amber Smith frontembere magyar nyelven jelentette meg a lemezét, hiszen Poniklo Imre zenekarának korai felállásával jó néhány dalt írt magyarul a kétezres évek elején (halld például a Nincs Szükség Ránk albumot, vagy az olyan számokat, mint az Izland és az Egri János). Idén nyáron, amikor az Amber Smith bejelentette ideiglenes visszavonulását, szinte kézenfekvő volt, hogy Poniklo, kicsit elrugaszkodva az Amber Smith gomolyfelhősebb zenei világától, egy markáns, feszes indie poplemezzel álljon elő (az AS basszusgitárosa, Ács Oszkár pedig a magyar indie-szupergrupnak is tekinthető The Twisthez csatlakozott).

Voltaképp semmi meglepõ nincs abban, hogy az Amber Smith frontembere magyar nyelven jelentette meg a lemezét, hiszen Poniklo Imre zenekarának korai felállásával jó néhány dalt írt magyarul a kétezres évek elején (halld például a Nincs Szükség Ránk albumot, vagy az olyan számokat, mint az Izland és az Egri János). Idén nyáron, amikor az Amber Smith bejelentette ideiglenes visszavonulását, szinte kézenfekvõ volt, hogy Poniklo, kicsit elrugaszkodva az Amber Smith gomolyfelhõsebb zenei világától, egy markáns, feszes indie poplemezzel álljon elõ (az AS basszusgitárosa, Ács Oszkár pedig a magyar indie-szupergrupnak is tekinthetõ The Twisthez csatlakozott).

A 11 számos, slágereket nem csak nyomokban tartalmazó, cím nélküli lemez meghallgatása után rögtön világossá válik, hogy az énekesre egyértelmûen hatottak a mostanában népszerû, jelenre reflektáló, magyar nyelven éneklõ hazai zenekarok: a B terv címû szám például egy az egyben úgy indul, mint egy 30Y-dal, a szövegekben pedig benne van a Kaukázus provokáló attitûdje (a Mondd, Tomi és a Fel a fejjel, Kristóf esetében könnyen kitalálható, hogy kiknek lettek címezve). Zeneileg teljesen rendben vannak a dalok (a Hordozó vagy az Éjjel refrénje például azonnal ragad), és nyilván az is jót tett a daloknak, hogy a producer George Schilling volt, aki korábban a Primal Scream és Bernard Butler mellett is dolgozott már. Szolidan torzított, könnyed indie-garázspopról van szó megragadó, fülbemászó énektémákkal, csak a szövegek terén vannak gondok - sok olyan összecsapott és erõltetett sor született ugyanis, amelynél azt érezni, mintha a fõhõs ezeket egyszerûen csak rádobálta volna a zenei alapokra - úgy tûnik, az angol nyelv (egyelõre) jobban kézre áll Poniklo Imrének. Elsõ lemeze ugyanakkor még így is eredeti, izgalmas munka, több kiemelkedõ pillanattal.

TwelveTones, 2009

**** alá