Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

lemez - RAMMSTEIN: LIEBE IST FÜR ALLE DA

  • - vincze -
  • 2009. november 26.

Zene

Majdnem tizenöt évvel a Herzeleid című debütáló Rammstein-anyag után lassan be lehet sorolni ezt a derék germán csapatot az AC/DC, a Motörhead és társaik mögé. Annyira precízen kialakították a maguk egyszerű, szaggatott gitártémákra, megátalkodottan csühölt kettőnégyre, az ékes német nyelvre és Till Lindemann érdes hangjára épülő, indusztriálisnak is mondott rockzenéjüket - amiben egyébként klasszikus indusztriálelem szinte semennyi nincsen -, hogy lassan bármikor jön ki egy-egy Rammstein-lemez, pontosan meg lehet mondani, milyen hangvételű dalok lesznek rajta.
Majdnem tizenöt évvel a Herzeleid címû debütáló Rammstein-anyag után lassan be lehet sorolni ezt a derék germán csapatot az AC/DC, a Motörhead és társaik mögé. Annyira precízen kialakították a maguk egyszerû, szaggatott gitártémákra, megátalkodottan csühölt kettõnégyre, az ékes német nyelvre és Till Lindemann érdes hangjára épülõ, indusztriálisnak is mondott rockzenéjüket - amiben egyébként klasszikus indusztriálelem szinte semennyi nincsen -, hogy lassan bármikor jön ki egy-egy Rammstein-lemez, pontosan meg lehet mondani, milyen hangvételû dalok lesznek rajta.

A zenekar perverz kohászlegényei persze valószínûleg érzik ezt, és mindennel próbálják magukra vonni a figyelmet egy-egy új album promotálásakor: a Liebe Ist Für Alle Da felvezetése például csaknem botrányba fulladt a Pussy címû dal faszos-pinás, polgárpukkasztónak szánt videója miatt, amit az elõrelátó zenekar nem kisebb legendával, mint Jonas Akerlund rendezõvel (Madonna, Metallica, Prodigy) készített, hogy legyen kinek a neve mögé bújni. A hatása mindenesetre megvolt: most már az is tudja, hogy megjelent az új Rammstein-anyag, akit egyáltalán nem érdekel.

A zene pedig ugyanolyan, mint az eddigi lemezeken: határozottan halványabb eresztés, mint mondjuk a csúcsalbumoknak számító Mutter - Reise Reise kettõs, de azért kis szódával elmegy. A botránydal Pussy és a nyitó, egyfajta zenekari himnusznak íródott Rammlied kimondottan gyenge, a Frühling in Paris érdekes a francia soraival, a lemez végére hagyott akusztikus Roter Sand pedig kimondottan hangulatos darab - mintha valami spagettiwestern vagy egy Rejtõ-könyvbõl készült légiósfilm betétdalát énekelné Lindemann.

A jövõ tavaszi pesti koncertig ki lehet húzni ezekkel.

Universal, 2009

***

Előző cikk a rovatban WOVEN HAND - MUZSIKÁS
Következő cikk a rovatban Színház - Zene, zene, zene - Schiller: Ármány és szerelem

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

Visszhang

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

Visszhang

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Visszhang

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

Kritika

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

Kritika

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

Kritika

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Kritika

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

Színház

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.
A Bolsonaro-végjáték

Publicisztika

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.