A zenekar perverz kohászlegényei persze valószínûleg érzik ezt, és mindennel próbálják magukra vonni a figyelmet egy-egy új album promotálásakor: a Liebe Ist Für Alle Da felvezetése például csaknem botrányba fulladt a Pussy címû dal faszos-pinás, polgárpukkasztónak szánt videója miatt, amit az elõrelátó zenekar nem kisebb legendával, mint Jonas Akerlund rendezõvel (Madonna, Metallica, Prodigy) készített, hogy legyen kinek a neve mögé bújni. A hatása mindenesetre megvolt: most már az is tudja, hogy megjelent az új Rammstein-anyag, akit egyáltalán nem érdekel.
A zene pedig ugyanolyan, mint az eddigi lemezeken: határozottan halványabb eresztés, mint mondjuk a csúcsalbumoknak számító Mutter - Reise Reise kettõs, de azért kis szódával elmegy. A botránydal Pussy és a nyitó, egyfajta zenekari himnusznak íródott Rammlied kimondottan gyenge, a Frühling in Paris érdekes a francia soraival, a lemez végére hagyott akusztikus Roter Sand pedig kimondottan hangulatos darab - mintha valami spagettiwestern vagy egy Rejtõ-könyvbõl készült légiósfilm betétdalát énekelné Lindemann.
A jövõ tavaszi pesti koncertig ki lehet húzni ezekkel.
Universal, 2009
***
