lemez - SC.ART: A JÓL TEMPERÁLT UNIVERZUM

  • - kovacsm -
  • 2010. február 25.

Zene

A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségét 2010-ben olyan kedves hagyományőrző egyesületnek gondolná az ember, amilyenbe a kosárfonók is szerveződnek. Pedig ennél többről van szó - aki látta a Fonogram Magyar Zenei Díjátadó Gálát, az tudja, miről beszélek.
A Magyar Hanglemezkiadók Szövetségét 2010-ben olyan kedves hagyományõrzõ egyesületnek gondolná az ember, amilyenbe a kosárfonók is szervezõdnek. Pedig ennél többrõl van szó - aki látta a Fonogram Magyar Zenei Díjátadó Gálát, az tudja, mirõl beszélek. Akadtak persze mai ésszel nehezen felfogható, fura pillanatok. A Gundel Takács-Novodomszky mûsorvezetõ páros tevékenysége szinte a busójárás élményét nyújtotta, de Rátkai Károly rendõr alezredes kitüntetésén is lehetett csodálkozni nagyokat. A fõszerep azonban tényleg a zenéé volt: közel húsz hazai kategóriában hirdetett gyõztest a zsûri, azaz léteznek még magyar lemezek! Csak éppen jól titkolják õket, mint a kortárs komolyzenei kategóriában gyõztes Sc.Art bemutatkozó albumát is. Pedig II. Lengyelfi Miklós és Márton András, a KFT ritmusszekciója ifj. Kurtág György szintetizátorvarázslóval karöltve izgalmas dologra vállalkozott. A világûr hangjait felhasználva komponáltak tíz egymásba úszó instrumentális darabot, valahol a progresszív rock, a fúziós dzsessz és a celofánhangzású, nyolcvanas évekbeli sci-fi filmzenék metszetében. NASA-ûrszondák által készített felvételeket használtak, mint a Jupiter mágneses terének rezgései, a Szaturnusz forgásának rádiójelei, vagy az a zaj, amit a Napból kiáramló elektronok keltenek a Föld légkörének csapódva. De a Sc.Art lemeze nem csillagászoknak szól, nehogy bárki is háromnegyed órányi sistergésre és sercegésre gondoljon! Az ûrhangokból kozmikus elektrock tételek születtek, amelyek hol a Tangerine Dream kavargó szintetizátorhangzását, hol a Hawkwind lüktetését idézik, de ott csikorognak bennük a kilencvenes évek house-zenéjének savas effektjei is, az egyik középsõ tétel pedig folkos dallamával okoz meglepetést. A lemez legnagyobb erénye ez a könnyed, mindent szívesen kipróbáló pajkosság. A hangszerek huncutul feleselnek egymással, ahogy a három középkorú zenész ûrhajósat játszik.

SzemTanú, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.