Pallett nehezen kategorizálható, öntörvényû mûvész, gazdagon árnyalt, a poptól a kortárs és a klaszszikus zenéig, az akusztikától a kísérletezõ elektronikáig ívelõ, sokkomponensû zenei világgal - ha nagyon akarjuk, szûkebb-tágabb zenei rokonságot is kerekíthetünk neki, melybe olyan felmenõket és kortársakat pakolhatunk, mint Brian Wilson, Scott Walker, Andrew Bird, Rufus Wainwright, Patrick Wolf, a Flaming Lips vagy Sufjan Stevens.
A templomi orgonista apa gyermeke, aki gyermekkorában klasszikus zenei képzést kapott, tizenhárom esztendõs korában már megírta elsõ komolyzenei darabját, egyetemistaként pedig két operát is összehozott, eddig sem hagyott kétséget önértéke és tehetsége felõl, ám kétségtelen, hogy a most kiadott album eddigi csúcsmûve (ilyen értelemben akár sorsszerûnek is nevezhetjük, hogy ezen a lemezen szerepel elsõ ízben a saját neve). A korábbi zenei és dalciklusaira is jellemzõ szerepjátékos konceptkeretbe ágyazott anyag - elõzõ albumát például a Narnia krónikái és a Dungeons & Dragons játék ihlette - egy elképzelt világban játszódó történet, egy sosem volt film kísérõzenéje, s mint ilyen, mindent tud, amit tudnia kell. Önmagában álló tömb; egyszerre drámai és elsöprõ, ugyanakkor pepecselõs és részletgazdag, organikus és pittyegõs, a humorral sem áll hadilábon, kacsint a popnak, és nyelvet is nyújt neki. Röpteti és kikacagja.
Domino/Neon Music, 2010
*****
