lemez - OWEN PALLETT: HEARTLAND

  • Németh Róbert
  • 2010. február 25.

Zene

Owen Pallett az ismeretlen ismerős. A kanadai zenész neve hallatán talán kevesen kapják fel a fejüket, ha azonban azt mondjuk, hogy ő az a fickó, aki többek közt az Arcade Fire, a Grizzly Bear vagy a Pet Shop Boys albumaira készíti azokat az igencsak megkapó vonószenekari hangszereléseket, már mindjárt más a helyzet.
Owen Pallett az ismeretlen ismerõs. A kanadai zenész neve hallatán talán kevesen kapják fel a fejüket, ha azonban azt mondjuk, hogy õ az a fickó, aki többek közt az Arcade Fire, a Grizzly Bear vagy a Pet Shop Boys albumaira készíti azokat az igencsak megkapó vonószenekari hangszereléseket, már mindjárt más a helyzet. Ráadásul mint szólóelõadó sem most debütál, hiszen a Heartland Pallett harmadik "egész estés" saját munkája - más kérdés, hogy eddigi albumait (Has A Good Home, He Poos Clouds) Final Fantasy néven jelentette meg.

Pallett nehezen kategorizálható, öntörvényû mûvész, gazdagon árnyalt, a poptól a kortárs és a klaszszikus zenéig, az akusztikától a kísérletezõ elektronikáig ívelõ, sokkomponensû zenei világgal - ha nagyon akarjuk, szûkebb-tágabb zenei rokonságot is kerekíthetünk neki, melybe olyan felmenõket és kortársakat pakolhatunk, mint Brian Wilson, Scott Walker, Andrew Bird, Rufus Wainwright, Patrick Wolf, a Flaming Lips vagy Sufjan Stevens.

A templomi orgonista apa gyermeke, aki gyermekkorában klasszikus zenei képzést kapott, tizenhárom esztendõs korában már megírta elsõ komolyzenei darabját, egyetemistaként pedig két operát is összehozott, eddig sem hagyott kétséget önértéke és tehetsége felõl, ám kétségtelen, hogy a most kiadott album eddigi csúcsmûve (ilyen értelemben akár sorsszerûnek is nevezhetjük, hogy ezen a lemezen szerepel elsõ ízben a saját neve). A korábbi zenei és dalciklusaira is jellemzõ szerepjátékos konceptkeretbe ágyazott anyag - elõzõ albumát például a Narnia krónikái és a Dungeons & Dragons játék ihlette - egy elképzelt világban játszódó történet, egy sosem volt film kísérõzenéje, s mint ilyen, mindent tud, amit tudnia kell. Önmagában álló tömb; egyszerre drámai és elsöprõ, ugyanakkor pepecselõs és részletgazdag, organikus és pittyegõs, a humorral sem áll hadilábon, kacsint a popnak, és nyelvet is nyújt neki. Röpteti és kikacagja.

Domino/Neon Music, 2010

*****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.