Ha az ötrészesre tervezett Abarat-sorozat első kötetéről azt mondtuk (lásd: "Hol a mikor?", Magyar Narancs, 2008. december 4.), hogy vajmi keveset tudhatunk mi, fantáziátlan és szánalmas emberek itt, az Ideáton arról, hogy épp mi történik az Abaraton, most elmondhatjuk: az mindenesetre jól látszik, hogy Barker e második kötetben megemelte a tétet. Nemcsak a meseszövésre, a történet alakulására igaz ez, hanem a regényfolyam újabb részének elbeszéléstechnikai megoldásaira is.
Eme második kötet ugyanis - mintha a szerző nem venné figyelembe az előző megjelenése óta eltelt nem kis időt (ez nálunk csak egy év volt, az eredeti kiadások között négy év telt el) - pontosan ott folytatja a történetmesélést, ahol az előzőben félbehagyta, s bár bizonyos szempontból igazolhatónak tűnik fel a kettő közötti vágás elhelyezése, mégsem volt teljesen lezárt az első könyv; most pedig a narrátor nem igazán ad kapaszkodókat emlékezetünk megsegítésére. Azaz e szempontból nincs tekintettel olvasóira, csak továbbgörgeti meséjét - továbbra is mesterien, ám egyre (ön)veszélyesebben: a történet áradása impozáns ugyan és lebilincselő, de a szerző korántsem lehet biztos abban, hogy olvasói ki tudnak mellette tartani az évek során, amíg az összes kötet megjelenik. Az Abarat lenyűgöző mitológiája túlságosan összetett ahhoz, hogy ilyen szétszabdaltságban valóban követhetőek legyenek az események és körülményeik - ez két rész után még nem is oly nagy nehézség, de a későbbiekben hatványozottan problémás lehet. (Talán szerencsésebb lett volna e két részt egyben kiadni, ugyanis a jelen kötet vége már tényleg egyfajta "szakaszhatárt" jelöl ki, szemben az elsőével.)
Ifjú hősnőnk, az Ideátról "véletlenül" az Abarat nevű kontinensre keveredett Haplatán Cuki újabb kalandjai egyre sötétebbek, nyomasztóbbak és szó szerint halálosabbak - míg külsőre gyermekmesének hihetnénk e könyvet (az ismét csak nagyon szép borító Sallai Péter műve), a történetekben mindinkább kibontakozik a horror- és fantasyszerző Barker legendásan "beteg" fantáziája: fénylényei és árnyalakjai, jótündérei és szörnyfigurái, a gonoszság és a kegyetlenségek változatos formái impozánsak, lenyűgözőek és rettentőek. Nemkülönben rémült meg és csodálkozott rá ezekre a tinilány főszereplő korábban, azonban e második kötetben mintha sokkal érettebb és hirtelen valószínűtlenül tapasztaltabb lenne - azonban ez a pozicionáltságzavar elsősorban nem elbeszélői hiba eredménye, hanem kissé elsietett előrejelzése a mostani lezárásnak.
Miközben a történetet mintha sorra különböző véletlenek alakítanák, persze kiderül, hogy ilyenek természetesen nincsenek, minden ok-okozati kapcsolatban áll egymással (még ha ezen belül azért a valószínűségek sokirányúak is) az Abarat szigetein, melyek mind egy-egy órát testesítenek meg: mindegyiken egy-egy órában dermedt meg az idő, így ezeken a hely- és időviszonyok azonosak. Az Éjfél Ura, Kremátor Kristóf terve az, hogy a nappali órák szigeteit is sötétségbe és így uralma alá vonja - de nem számol rettenetes nagyanyja, a férclényhadsereget varró Mánia Mutter önkényével és unokájával szembeni gyanakvásával. Kremátor vesztét végül az okozza, hogy nem tud úrrá lenni érzékeny lényén: fokozatosan tárul fel tíz-egynéhány évvel korábbi, meglehetősen ambivalens, gyilkossággal végződő szerelmi története, mely mégsem zárult le akkor teljesen, és nem kizárólag azért, mert azóta is az Éjfél Urának eme éhsége indukálta további hatalmi ambícióit és kegyetlenségeit.
Cuki pedig, látva, hogy jelenlétével mekkora és milyen változásokat okoz a csodálatos szigetvilágon, inkább a hazatérés mellett dönt, de terve nem sikerül, hiába jut vissza Csirkevárra, ideáti unalmas szülővárosába: a könyv végére megtudjuk, valójában miért került korábban, majd most újra az Abaratra, s miért volt oly különösen ismerős számára ott minden. A befejezéssel kapott kisebb-nagyobb információk azonban további rettenetet vetítenek előre - Barker remélhetőleg kivédi a fentebb részletezett veszélyeket a nagyon várt következő kötetekben.
A fordító, Maleczki B. Miklós ismét remekelt, főleg a különböző tulajdon- és köznevek magyarításai zseniálisak, azonban a szerkesztői-korrektori munka látványosan elmaradt: bosszantó és értelemzavaró helyesírási és szövegtani hibák, elütések sorjáznak majd' minden oldalon.
Fordította: Maleczki B. Miklós. Metropolis Media, Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2009, 377 oldal, 2870 Ft
