lemez - SHE & HIM: VOLUME TWO

  • Soós Csaba
  • 2010. április 8.

Zene

A suszter maradjon a kaptafánál - tartja a mondás. Persze akadhatnak kivételek, és a She & Him projekt mögött álló Zooey Deschanel feltétlenül ezt a kategóriát erősíti.
A suszter maradjon a kaptafánál - tartja a mondás. Persze akadhatnak kivételek, és a She & Him projekt mögött álló Zooey Deschanel feltétlenül ezt a kategóriát erõsíti. Elvileg színésznõ volna, de 2008 óta az amerikai folkos-bluesos dalszerzõ-énekes, M. Ward társaságában (õ ugye a "Him") mûvészi önmegvalósítását a filmeskarrierrel párhuzamosan zenei pályára is terelte. Ráadásul a dolog nem elõzmények nélkül való. Már a Majdnem híres címû filmben is zenerajongó csajt alakított, aki a késõbb popújságíróvá vedlõ öccsét bevezette a könnyûzene varázslatos világába, aztán ott van a 2007-es The Go-Getter címû roadmovie, ahonnan a Warddal való közös munka datálható (a filmzenelemezen közösen adtak elõ egy feldolgozást), és feltétlenül meg kell említeni színészkollégájának, Jason Schwarztmannak a Coconut Records név alatt kiadott 2007-es, nagyszerû elsõ albumát, hiszen Zooey két dalában is vokálozott.

A két évvel ezelõtti Volume One megjelenésekor nemcsak azt tudhattuk meg, hogy Deschanel imádja a korai hatvanas évek dúsan, de közben "szellõsen" is hangszerelt popját, hanem az is kiderült, hogy bár újat nem tud hozzátenni a mûfajhoz, a maga szûkre szabott keretein belül egészen kedves és fülbemászó dalokkal képes megtölteni egy lemezt. És ezt a mondatot akár a Volume Two-ról is le lehetne írni, annyi apró különbséggel, hogy a countrys számok most kicsit háttérbe szorultak, átadva helyüket a láblógatós, napsugaras, tengerparti homokban gázolós ábrándozásoknak. Már csak a filmet kéne megrendezni hozzá.

Merge, 2010

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.