lemez - STEPHEN SONDHEIM: A LITTLE NIGHT MUSIC

Zene

Művészfilmből művészmusical - gondolhatnánk elsőre, hiszen a sokoldalúan zseniális, ám kissé mindmáig a vájtfülűek és egyéb Broadway-connaisseurök kedvencének megmaradó Stephen Sondheim 1973-as műve egy Ingmar Bergman-film nyomán íródott. S rögvest tévednénk is persze, méghozzá kétszeresen: részint mert az Egy nyári éj mosolya még korántsem számítható tipikus Bergman-opusnak, részint mivel az 1955-ös, szolidan kacagtató - igaz, utóbb Woody Allent is megihlető - komédiából megvesztegetően elegáns, s egyszersmind kicsattanóan színpadias, telivér musical vált.
Mûvészfilmbõl mûvészmusical - gondolhatnánk elsõre, hiszen a sokoldalúan zseniális, ám kissé mindmáig a vájtfülûek és egyéb Broadway-connaisseurök kedvencének megmaradó Stephen Sondheim 1973-as mûve egy Ingmar Bergman-film nyomán íródott. S rögvest tévednénk is persze, méghozzá kétszeresen: részint mert az Egy nyári éj mosolya még korántsem számítható tipikus Bergman-opusnak, részint mivel az 1955-ös, szolidan kacagtató - igaz, utóbb Woody Allent is megihletõ - komédiából megvesztegetõen elegáns, s egyszersmind kicsattanóan színpadias, telivér musical vált. A 2009-es New York-i felújítás idén januárban rögzített stúdiófelvétele is fényesen igazolja ez utóbbi állításunkat, még azzal együtt is, hogy a vizuális élményt ezúttal értelemszerûen legfeljebb a kiadós booklet fotói körvonalazhatják számunkra. Két szavatolt csillag ékesítette a Broadway-produkciót, s így a lemezfelvételt is: Catherine Zeta-Jones és Angela Lansbury. Az elõbbi filmdívának a még bõven szépséges, ám már lassacskán öregedõ színésznõ, a régi kedvesénél révbe érni vágyó Desirée Armfeldt szerepe, valamint a Sondheim-életmû tán legnagyobb slágere, a Send In The Clowns jutott, s bár e könnyes számot bizonnyal halványabban teljesítette, mint Barbra Streisand, Glenn Close vagy Judi Dench, azért a Tony-díj éppen nem érdemtelenül találta meg ezt a szikár, s mégis érzéki alakítást. Míg a 85 esztendõs Angela Lansbury teljesítménye maga az egyszerre ámulatra késztetõ és elérzékenyítõ csoda: a Broadway nagyasszonya (akit a magyar tévénézõ elsõsorban a Gyilkos sorok bájosan kotnyeles szériadetektívjeként ismer - félre) mint pikáns múltú agg dáma csemcseg, panaszolja a sikkes romlottság gyászos tovatûntét (Liaisons), s hozzá bölcs, amilyen bölcs csak egy idõs, sok mindent látott musicalszínésznõ lehet.

Nonesuch, 2010; 2 CD

*****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.