lemez - THE MAGNETIC FIELDS: REALISM

  • Soós Csaba
  • 2010. február 4.

Zene

Bár tudjuk jól, mit jelent, amikor egy lemezt a kedves és bájos jelzőkkel próbálják körülírni (szerethető, de nem túl emlékezetes, nem is túl izgalmas), én mégsem kopnék le ezekről a szavakról, annak ellenére sem, hogy jelen esetben egy 44 éves férfi dalairól beszélünk. A Realism ugyanis úgy tud mindvégig k.
Bár tudjuk jól, mit jelent, amikor egy lemezt a kedves és bájos jelzõkkel próbálják körülírni (szerethetõ, de nem túl emlékezetes, nem is túl izgalmas), én mégsem kopnék le ezekrõl a szavakról, annak ellenére sem, hogy jelen esetben egy 44 éves férfi dalairól beszélünk. A Realism ugyanis úgy tud mindvégig k. és b. maradni, hogy a dallamok már elsõre is megtapadnak, a számok pedig kellõen rövidek (13 szám 34 perc alatt) ahhoz, hogy kíváncsiságunkat és izgalmunkat is fenntartsák.

A jellegzetes baritonjáról azonnal felismerhetõ Stephin Merrittnek (mert a húsz éve létezõ New York-i Magnetic Fields elsõsorban róla szól) páratlan érzéke van ahhoz, hogyan kell 2-3 percben miniatûr popcsodákat létrehozni a létezõ legegyszerûbb hangszereléssel. A legjobb példa erre a poptörténelem egyik monumentális vállalkozása (és egyben egyik legjobb lemeze), az 1999-es 69 Love Songs, rajta 3-szor 23 dallal a szerelemrõl, illetve magáról a szerelmes dalról mint kifejezési formáról, a Merrittre jellemzõ ironikus távolságtartással.

A 2004-es i címû lemez kamarapopja és a 2008-as Distortion Jesus And Mary Chain-es zajos gitárpopja után a Realism hangképe az említett 1999-es albumot idézi: akusztikus gitárra, bendzsóra, vonósokra, apró csilingelésekre felfûzött, nõi-férfi vokált váltogató, menthetetlenül fülbemászó, folkos dalokat hallunk - amelyeknek gyermekien naiv, elvarázsolt világát kelet-európai hasonlattal úgy lehetne legjobban jellemezni, mintha a Futrinka utca, a Kisvakond és A Négyszögletû Kerek Erdõ hangulatai fonódnának össze ebben az alig több mint fél órában.

Nonesuch/Warner, 2009

****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.