lemez - The Twist: Live Through The Cool

  • - minek -
  • 2011. február 24.

Zene

Szűcs Krisztián énekes és Ábrahám Zsolt gitáros a HS7-ből, Ács Oszkár basszer az Amber Smith-ből érkezett, Szőcs Gergő zenekarait pedig felsorolni is nehéz (s bizony, mire e lemez megjelent, számára már a The Twist is csak ex-). A sajátos magyar indie-szupergrup ötlete egy belgiumi Yonderboi-koncerten született meg, s hamarosan bizonyossá vált, hogy alkalmi feldolgozások mellett alapvetően saját számokkal jelentkeznek.
Szûcs Krisztián énekes és Ábrahám Zsolt gitáros a HS7-bõl, Ács Oszkár basszer az Amber Smith-bõl érkezett, Szõcs Gergõ zenekarait pedig felsorolni is nehéz (s bizony, mire e lemez megjelent, számára már a The Twist is csak ex-). A sajátos magyar indie-szupergrup ötlete egy belgiumi Yonderboi-koncerten született meg, s hamarosan bizonyossá vált, hogy alkalmi feldolgozások mellett alapvetõen saját számokkal jelentkeznek. Már a tavalyi koncertprogram is nagy reményekre jogosított fel, a frissen megjelent Live Through The Cool pedig kifejezetten frissen szóló, mondhatni üdítõ hatású album lett. Az anyag tökéletesen igazolja a zenészek elõzetes feltevéseit: nem holmi a priori koncepciókra van szükség, hanem arra, hogy a muzsikusok beleadjanak a közösbe apait-anyait. S láss csodát, az egésznek így is lesz egyfajta letagadhatatlan, sajátos stichje: miközben nagy élvezettel végighallgatjuk a lemezt, minden pillanatban tudatában vagyunk annak, hogy kinek a soundjára bólogatunk hevesen.

Zeneileg a bevallott források mûködnek: a hatvanas évek bítje meg a (poszt) new wave-es, táncolható gitárzenék mellett néha a hetvenes évek glam-popja felé is szól egy-egy biccentés (Watching The Good Life), a Sena vokáljával felvett Amateurs pedig meglepõen simán hozza be a képbe az õseredeti (northern) soult. Jól megcsinált grúvok, szellemes gitártémák, helyénvaló hegedû, illetve cselló (hála Both Miklósnak és Márkos Albertnek), s nem utolsósorban tizenkét, néha kifejezetten fülbemászó angol nyelvû szám, perfektül elõadva - mi kell ennél több?

Alexandra, 2011

*****

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.