Amikor pár éve feltűnt a Wild Beasts, majd tavaly kiadták egyszerre meghökkentõ és lenyűgözõ debütáló albumukat (Limbo, Panto), elsõ blikkre úgy tűnhetett, hogy a dicsõség java az énekes Hayden Thorpe-ot illeti. Ilyen elképesztõ regisztereket bejáró falzettet ritkán lehet hallani - ráadásul e hangi adományt nagyjából öncélúságtól mentesen, mintegy dalkonstrukciós elemként használja. S a Wild Beasts nem csak egyszeri durranás volt, amit ékesen bizonyít idei, Two Dancers című lemezük - sokkal összeszedettebb, feszesebb, takarékosan is bõkezű albumot csináltak, ami a maga látszólag kurta terjedelmében is üt, mint a bolondóra. Korántsem lényegtelen részletkérdés, hogy a számok többnyire (amúgy a címbõl is sejthetõen) sokkal táncolhatóbbak lettek, de még fontosabb, hogy a lüktetõ basszus, a metronóm pontosságú dob és a maximum tucatnyi, de rendkívül hatásos akkordot pengetõ gitár tökéletesen megágyaz a daloknak, hol kiegészítve, hol meg ellenpontozva azokat. Hayden Thorpe még magabiztosabban ugrál a regiszterek között - ráadásul a számok majd felében csupán háttérvokálozik a szólamot vezetõ, markánsan Dörmögõ Dömötör-hangú Tom Flemming basszusgitáros mögött. A dalok a maguk nemében mind klasszikus műremekek, finoman-kiélezetten megrajzolt szövegi hangsúlyokkal - senki sem tud úgy énekelni vágyról, szexuális frusztrációról, ifjúkori dührõl, mint Hayden Thorpe és zenekara.
Domino/Neon Music, 2009
