Lemez

Wild Beasts: Two Dancers

  • - minek -
  • 2009. november 5.

Zene

Alighanem az évtized egyik legerősebb zenekara érkezett meg körünkbe, egyenesen Yorkshire-ból: a négy leedsi srác egyszerre ünnepli, tetőzi be és újítja meg a művészi intencióktól sem mentes minimálpop hagyományt.

Amikor pár éve feltűnt a Wild Beasts, majd tavaly kiadták egyszerre meghökkentõ és lenyűgözõ debütáló albumukat (Limbo, Panto), elsõ blikkre úgy tűnhetett, hogy a dicsõség java az énekes Hayden Thorpe-ot illeti. Ilyen elképesztõ regisztereket bejáró falzettet ritkán lehet hallani - ráadásul e hangi adományt nagyjából öncélúságtól mentesen, mintegy dalkonstrukciós elemként használja. S a Wild Beasts nem csak egyszeri durranás volt, amit ékesen bizonyít idei, Two Dancers című lemezük - sokkal összeszedettebb, feszesebb, takarékosan is bõkezű albumot csináltak, ami a maga látszólag kurta terjedelmében is üt, mint a bolondóra. Korántsem lényegtelen részletkérdés, hogy a számok többnyire (amúgy a címbõl is sejthetõen) sokkal táncolhatóbbak lettek, de még fontosabb, hogy a lüktetõ basszus, a metronóm pontosságú dob és a maximum tucatnyi, de rendkívül hatásos akkordot pengetõ gitár tökéletesen megágyaz a daloknak, hol kiegészítve, hol meg ellenpontozva azokat. Hayden Thorpe még magabiztosabban ugrál a regiszterek között - ráadásul a számok majd felében csupán háttérvokálozik a szólamot vezetõ, markánsan Dörmögõ Dömötör-hangú Tom Flemming basszusgitáros mögött. A dalok a maguk nemében mind klasszikus műremekek, finoman-kiélezetten megrajzolt szövegi hangsúlyokkal - senki sem tud úgy énekelni vágyról, szexuális frusztrációról, ifjúkori dührõl, mint Hayden Thorpe és zenekara.

Domino/Neon Music, 2009

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.