Zene

86 éves volt.

Azoknak, akik gyógyítanak, tanítanak, a kereskedelemben dolgoznak, a szállítást biztosítják, őrzik a rendet és vigyáznak ránk vagy épp tájékoztatnak.

Ha manapság egy zenekritikus meglát egy új lemezt, amelyen Csajkovszkij b-moll zongoraversenye (op. 23) szerepel, legokosabban teszi, ha fanyalogni kezd.

Ugyan az ezredforduló óta immár a hetedik teljes Agrippina-felvételt hozza elénk a mind tartósabbnak bizonyuló Händel-konjunktúra, de erre az operára mégis képtelenség ráunni.

Ha létezik blueszenész, akire gondolkodás nélkül rá lehet mondani, hogy minden ízében hiteles, akkor az Ian Siegal.

Az ember hajlamos azt gondolni, ha fiatal srácok összeállnak zenélni, sokan sokféle hangszert és stílust hoznak és bátran keverik is azokat, abból valami izgalmas dolog jön létre.

A 2010-es éveket összegző, nemrég lezárult toplistákon gyakran felbukkanó név volt a Tame Impala, ami nem csoda: a kereken tíz évvel ezelőtt kiadott Innerspeaker, a 2012-es Lonerism és a három évvel későbbi Currents egyaránt az évtized legjobb albumai közé tartoznak.

A tragikusan korán, nem egészen 57 évesen, tüdőembóliában elhunyt dj-ről számos zenerajongó őrizhet szép s idővel még inkább megszépülő emlékeket. Emlegethetjük zenéinek kortalan zsenialitását, mások számainak újraalkotásában, magasabb szintre emelésében megmutatkozó remixőri talentumát, évtizedek múltán is élvezetes, számtalanszor visszahallgatható, egyben tanulságos dj-szettjeit.

Morális kötelességének érezte, hogy erről beszámoljon.