Interjú

„Vigaszt találtak a vesztesek”

Bródy János dalszerző, előadóművész

Zene

Kilenc éve arról beszélt, hogy utolsó lemezét készítette el, azóta kettő is megjelent, a legutóbbi Gáz van, babám! címmel idén ősszel. Előtte a Demeter-látogatás miatt, pár hete pedig azért került címlapokra, mert Szörényi Levente kirohanást intézett ellene. Noha az utóbbit továbbra sem kívánja kommentálni, volt néhány megjegyzése a tárgyban. Ahogy Demeter Szilárdról is.

 

Magyar Narancs: Amikor 2011-ben megjelent az új lemezed, azt mondtad: „Összegzése és egyúttal utolsó ilyen terjedelmű megnyilvánulása a munkásságomnak.” Lassan tíz év telt el azóta, de aktívabb vagy, mint a lemez megjelenése előtt. Mi ennek az oka?

Bródy János: Valószínűleg Az Illés szekerén album fogadtatása. Az Év lemeze lett és a közönség is várakozáson felül jelezte örömét az azon szereplő dalok hallatán. Az Ezek ugyanazok című dal – annak ellenére, hogy a rádiók nem játszották –, milliós hallgatottságot/nézettséget ért el, a „Lesz még egyszer szép a világ, lesz még Magyar Köztársaság” refrénre minden koncerten megemelkedett a hangulat. Kezdtek úgy tekinteni rám, mint az utolsó mohikánra a rockzene táborából, aki még ellenáll a sápadtarcúak rendszerének. A Fidesz csak a parlamentben nyerte meg a mandátumok kétharmadát, a koncertek közönségének a felét sem, és az én dalaimban vigaszt találtak a vesztesek. Úgy éreztem, az a dolgom, mint az István, a királyban a Regős szerepében, hogy megemlékezzem az áldozatokról. Felemelő hangulatú koncertek voltak, különösen az Arénában a 70. születésnapomon. Ilyen körülmények között nem is gondolhattam a visszavonulásra, körülöttem mindenki biztatott, lelkesített, és a depressziómra is az tűnt a legjobb gyógyszernek, ha dolgozom és újabb dalokat írok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.