„Elfogyott a gitáros”

Both Miklós zenész, népzenekutató

Zene

Rockzenészként indult, most az ukrán népzene kutatója. Közben tett néhány kitérőt Iránban, Etiópiában, Kínában, Indiában, de nem akarja elaprózni magát: az afrikai zenét egy későbbi életszakaszra tartogatja.

 

Magyar Narancs: A zenekaraid, a Napra és a Folkside is sikeresek voltak, de már jó ideje nem lépsz föl velük. Nem hiányzik?

Both Miklós: Az évek alatt azt vettem észre, hogy apránként átalakult az életem. Olyan nagyobb produkciókat, mint a tavalyi, telt házas Elfeledett karácsony Ukrajnában, vagy az Ördögkatlan Fesztiválon helyet kapó Both-udvar továbbra is kezdeményezni fogok, de a koncertezőzenész-életmódot takaréklángra állítottam. Még mindig viszonylag sok megkeresést kapunk, amit jó visszajelzésnek élek meg, de a mostani munkám, a gyűjtés és annak feldolgozása ugyanolyan energiákat mozgat meg bennem, és ugyanakkora katarzist okoz, mint amikor koncerteztünk.

MN: Autodidakta módon tanultál gitározni meg hegedülni is. Miért ezt a módot választottad?

BM: A 90-es években egészen más helyzetben volt egy fiatal, aki a rockzene után érdeklődött. Hiába volt tele az MTV ezekkel a zenékkel, a formális oktatás nem igazán tudott mit kezdeni vele. Emlékszem, engem is megtalált a helyi gitártanár. Felfigyelt rám, mert általános iskolásként Hendrixeket gitároztam. Gondolta, egy kicsit megigazít, és kiváló klasszikus gitárost farag belőlem. Meg is próbáltuk, de a repertoár egyáltalán nem hozott lázba. Emlékszem arra a kontrasztra, amint egy minden elemében kontrollált klasszikus etűdöt pötyögök egy nejlonhúros akusztikus gitáron, majd felkapcsolom az erősítőt, és belekezdek egy Black Sabbath-dalba. Tinédzserként egyértelmű volt: valódi alkotói teret csak a rockzenében látok magamnak. Persze a rockzenében is számtalan technikai dolgot el kell sajátítani, meg kell venni a megfelelő hangszereket, valamint a nagy zenekarok tekintélye erős nyomást gyakorolt a közösségre, de erről akkor nem vettem tudomást; szabadnak éreztem magam a zenében. Másfelől az autodidakta tanulás nem azt jelentette, hogy egyedül ülök egy szobában és pengetek. Rendszeresen összeültünk másokkal, egymástól lestünk el technikákat – tehát sokkal inkább úgy mondanám, hogy az utcán tanultam meg gitározni. Manapság nagyon sok online oktatóanyag elérhető, de akkor mindezt nekünk a hangfelvételekből együtt kellett megfejtenünk. Ez nyilván hatással volt a zenekari közösségek elmélyülésére is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.