„Elfogyott a gitáros”

Both Miklós zenész, népzenekutató

Zene

Rockzenészként indult, most az ukrán népzene kutatója. Közben tett néhány kitérőt Iránban, Etiópiában, Kínában, Indiában, de nem akarja elaprózni magát: az afrikai zenét egy későbbi életszakaszra tartogatja.

 

Magyar Narancs: A zenekaraid, a Napra és a Folkside is sikeresek voltak, de már jó ideje nem lépsz föl velük. Nem hiányzik?

Both Miklós: Az évek alatt azt vettem észre, hogy apránként átalakult az életem. Olyan nagyobb produkciókat, mint a tavalyi, telt házas Elfeledett karácsony Ukrajnában, vagy az Ördögkatlan Fesztiválon helyet kapó Both-udvar továbbra is kezdeményezni fogok, de a koncertezőzenész-életmódot takaréklángra állítottam. Még mindig viszonylag sok megkeresést kapunk, amit jó visszajelzésnek élek meg, de a mostani munkám, a gyűjtés és annak feldolgozása ugyanolyan energiákat mozgat meg bennem, és ugyanakkora katarzist okoz, mint amikor koncerteztünk.

MN: Autodidakta módon tanultál gitározni meg hegedülni is. Miért ezt a módot választottad?

BM: A 90-es években egészen más helyzetben volt egy fiatal, aki a rockzene után érdeklődött. Hiába volt tele az MTV ezekkel a zenékkel, a formális oktatás nem igazán tudott mit kezdeni vele. Emlékszem, engem is megtalált a helyi gitártanár. Felfigyelt rám, mert általános iskolásként Hendrixeket gitároztam. Gondolta, egy kicsit megigazít, és kiváló klasszikus gitárost farag belőlem. Meg is próbáltuk, de a repertoár egyáltalán nem hozott lázba. Emlékszem arra a kontrasztra, amint egy minden elemében kontrollált klasszikus etűdöt pötyögök egy nejlonhúros akusztikus gitáron, majd felkapcsolom az erősítőt, és belekezdek egy Black Sabbath-dalba. Tinédzserként egyértelmű volt: valódi alkotói teret csak a rockzenében látok magamnak. Persze a rockzenében is számtalan technikai dolgot el kell sajátítani, meg kell venni a megfelelő hangszereket, valamint a nagy zenekarok tekintélye erős nyomást gyakorolt a közösségre, de erről akkor nem vettem tudomást; szabadnak éreztem magam a zenében. Másfelől az autodidakta tanulás nem azt jelentette, hogy egyedül ülök egy szobában és pengetek. Rendszeresen összeültünk másokkal, egymástól lestünk el technikákat – tehát sokkal inkább úgy mondanám, hogy az utcán tanultam meg gitározni. Manapság nagyon sok online oktatóanyag elérhető, de akkor mindezt nekünk a hangfelvételekből együtt kellett megfejtenünk. Ez nyilván hatással volt a zenekari közösségek elmélyülésére is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.