„Elfogyott a gitáros”

Both Miklós zenész, népzenekutató

Rockzenészként indult, most az ukrán népzene kutatója. Közben tett néhány kitérőt Iránban, Etiópiában, Kínában, Indiában, de nem akarja elaprózni magát: az afrikai zenét egy későbbi életszakaszra tartogatja.

 

Magyar Narancs: A zenekaraid, a Napra és a Folkside is sikeresek voltak, de már jó ideje nem lépsz föl velük. Nem hiányzik?

Both Miklós: Az évek alatt azt vettem észre, hogy apránként átalakult az életem. Olyan nagyobb produkciókat, mint a tavalyi, telt házas Elfeledett karácsony Ukrajnában, vagy az Ördögkatlan Fesztiválon helyet kapó Both-udvar továbbra is kezdeményezni fogok, de a koncertezőzenész-életmódot takaréklángra állítottam. Még mindig viszonylag sok megkeresést kapunk, amit jó visszajelzésnek élek meg, de a mostani munkám, a gyűjtés és annak feldolgozása ugyanolyan energiákat mozgat meg bennem, és ugyanakkora katarzist okoz, mint amikor koncerteztünk.

MN: Autodidakta módon tanultál gitározni meg hegedülni is. Miért ezt a módot választottad?

BM: A 90-es években egészen más helyzetben volt egy fiatal, aki a rockzene után érdeklődött. Hiába volt tele az MTV ezekkel a zenékkel, a formális oktatás nem igazán tudott mit kezdeni vele. Emlékszem, engem is megtalált a helyi gitártanár. Felfigyelt rám, mert általános iskolásként Hendrixeket gitároztam. Gondolta, egy kicsit megigazít, és kiváló klasszikus gitárost farag belőlem. Meg is próbáltuk, de a repertoár egyáltalán nem hozott lázba. Emlékszem arra a kontrasztra, amint egy minden elemében kontrollált klasszikus etűdöt pötyögök egy nejlonhúros akusztikus gitáron, majd felkapcsolom az erősítőt, és belekezdek egy Black Sabbath-dalba. Tinédzserként egyértelmű volt: valódi alkotói teret csak a rockzenében látok magamnak. Persze a rockzenében is számtalan technikai dolgot el kell sajátítani, meg kell venni a megfelelő hangszereket, valamint a nagy zenekarok tekintélye erős nyomást gyakorolt a közösségre, de erről akkor nem vettem tudomást; szabadnak éreztem magam a zenében. Másfelől az autodidakta tanulás nem azt jelentette, hogy egyedül ülök egy szobában és pengetek. Rendszeresen összeültünk másokkal, egymástól lestünk el technikákat – tehát sokkal inkább úgy mondanám, hogy az utcán tanultam meg gitározni. Manapság nagyon sok online oktatóanyag elérhető, de akkor mindezt nekünk a hangfelvételekből együtt kellett megfejtenünk. Ez nyilván hatással volt a zenekari közösségek elmélyülésére is.