Lemez

Kiteszed a zászlót?

Sylvain Rifflet, Szabó Bálint, Dés András és Daniel Erdmann új albuma

Zene

Társadalmi egyenlőtlenségek, nacionalizmus, diszkrimináció, szegregáció, a környezet pusztítása, az erőforrások pazarlása.

Olyan témák ezek, amelyről – legalábbis nálunk – nem a jazz jut az eszünkbe. Egyáltalán, megfontolják ezeket a kérdéseket az itthoni előadók? A rendszerváltás előtti szabadságvágy műfajának jelesei ma alig szólalnak meg. Némaságukat nem lehet azzal elintézni, hogy amíg a kultúra anyagi forrásai szinte kizárólag államiak, és központosított elosztórendszereken keresztül hozzáférhetőek, vagyis amíg kézből eteti és ellenőrzi a hatalom a művészeket, addig kerülni fogják a közvetlen politikai állásfoglalást. Pedig a nagy tekintélyű zeneesztéta, Christopher Ballantine már arról értekezik, hogy a mai leolvadt demokráciákban tobzódó populista ordibálással szembeni állásfoglalásra az olyan befogadó, az etnikai és kulturális határokat és hagyományokat meghaladó kevert műfajok lennének alkalmasak, amilyen a jazz is. De nemrég a Budapest Music Center, az európai jazzélet hálózatához legszorosabban kapcsolódó intézmény is „két forradalmár” lemezét adta ki.

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.