Interjú

„Nem írom le: fölveszem”

Ifj. Kurtág György zeneszerző, zenetudós

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2020. december 22.

Zene

Már kamaszként Halász Péterék előadásain zenélt, és ott volt a Spions együttes alakulásánál is. 1980 óta Franciaországban él, a zeneszerzés mellett elsősorban akusztikai kutatásokkal foglalkozik, és bizonyos szempontból nem tesz különbséget a Beatles és Stockhausen között.

 

Magyar Narancs: Egy olyan időszakban nőttél fel, amikor a rockzene fénykorát élte. Mennyire hatottak rád azok a zenék?

Ifj. Kurtág György: Teljes mértékben. Az első Beatles-lemezem a Twist and Shout volt, ’64-ben kaptam, tízéves voltam akkor. Később az Illés együttes hatott rám, aztán jött Jimi Hendrix, a Pink Floyd… Legutóbb a Rage Against The Machine. Egy időben rockzenész szerettem volna lenni, gitároztam is, de nem jött össze úgy igazán.

MN: Együttesed is volt?

KGY: Persze. Lengyelfi Miklóssal, aki később a KFT basszusgitárosa lett, hatodikos-hetedikes korunkban csináltunk egy zenekart. Ez hamar abbamaradt, de jóval később Miki úgy került a KFT-be, hogy én ajánlottam. Tudtam, hogy basszusgitárost keresnek, mert Erika, az akkori feleségem kottagrafikát tanult, ahogy Bornai Tibor is (a KFT billentyűse – a szerk.), aki kortárs műveket írt le, egyebek közt Kurtág-műveket.

MN: Apád mit szólt a könnyűzenei vonzalmadhoz?

KGY: Semmit. Bizonyos dolgokat nem igazán szeretett, de Hendrixet például szerette. Nem értett a rockhoz. Annyiban segített, hogy beíratott Szendrei-Karper Lászlóhoz klasszikus gitárra.

MN: Úgy tudom, már kamaszként az Új Zenei Stúdióba jártál, miközben Halász Péterék (neo)avantgárd előadásain is felléptél.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.