Interjú

„Nem írom le: fölveszem”

Ifj. Kurtág György zeneszerző, zenetudós

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2020. december 22.

Zene

Már kamaszként Halász Péterék előadásain zenélt, és ott volt a Spions együttes alakulásánál is. 1980 óta Franciaországban él, a zeneszerzés mellett elsősorban akusztikai kutatásokkal foglalkozik, és bizonyos szempontból nem tesz különbséget a Beatles és Stockhausen között.

 

Magyar Narancs: Egy olyan időszakban nőttél fel, amikor a rockzene fénykorát élte. Mennyire hatottak rád azok a zenék?

Ifj. Kurtág György: Teljes mértékben. Az első Beatles-lemezem a Twist and Shout volt, ’64-ben kaptam, tízéves voltam akkor. Később az Illés együttes hatott rám, aztán jött Jimi Hendrix, a Pink Floyd… Legutóbb a Rage Against The Machine. Egy időben rockzenész szerettem volna lenni, gitároztam is, de nem jött össze úgy igazán.

MN: Együttesed is volt?

KGY: Persze. Lengyelfi Miklóssal, aki később a KFT basszusgitárosa lett, hatodikos-hetedikes korunkban csináltunk egy zenekart. Ez hamar abbamaradt, de jóval később Miki úgy került a KFT-be, hogy én ajánlottam. Tudtam, hogy basszusgitárost keresnek, mert Erika, az akkori feleségem kottagrafikát tanult, ahogy Bornai Tibor is (a KFT billentyűse – a szerk.), aki kortárs műveket írt le, egyebek közt Kurtág-műveket.

MN: Apád mit szólt a könnyűzenei vonzalmadhoz?

KGY: Semmit. Bizonyos dolgokat nem igazán szeretett, de Hendrixet például szerette. Nem értett a rockhoz. Annyiban segített, hogy beíratott Szendrei-Karper Lászlóhoz klasszikus gitárra.

MN: Úgy tudom, már kamaszként az Új Zenei Stúdióba jártál, miközben Halász Péterék (neo)avantgárd előadásain is felléptél.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.