Ám a zenekarban a februári 20 éves jubileumi koncert után ismét törés állt be – immár harmadjára –, s jelenleg semmi biztosat nem lehet tudni arról, hogyan és milyen felállásban képzeli el jövőjét a frontember. De a tavaszi karanténidőszak alatt, sok más dalszerzőhöz hasonlóan, ő is munkához látott: elmondása szerint hónapokig ki sem mozdult a lakásából, ez idő alatt készült el a most megjelent, tízszámos lemezanyag. Eredetileg letisztult, puritán hangzást képzelt el minimális hangszereléssel, végül azonban máshogy alakult: nem kevesebb, mint kilenc vendégzenész szerepel a felvételeken. Bérczesi egyik legrégebbi zenésztársa, Frenk dobol, a Benkó Dixieland Bandből ismert Csikós Miklós nagybőgőzik, de hallhatunk hegedűt, trombitát, csellót, fuvolát, klarinétot és ukulelét is.
A lemez érdekes módon szinte kizárólag pörgős dalokból áll, egyáltalán nem a nyomasztó bezártságérzés dominál, amire a cím alapján következtethetnénk. Összességében kellemes hallgatnivaló, koncerteken is működni fog, olyasfajta „hűha-élményt” mégsem okozott, mint amilyent a Hiperkarma-életmű nagy része kiváltott. Kevésbé mélyek a szövegek, és a megszokott rock and roll hangzás is hiányzik, ami mindig közelebb állt hozzám, mint a fúvósokkal, hegedűvel lágyított popzene. Bérczesi keményvonalas rajongói viszont biztosan ezt is imádják majd.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
