Lemez

Én meg az Ének: Karanténlemez

Zene

Bérczesi Róbert eddig két albumot jelentetett meg Én meg az Ének néven, amelyeken kizárólag feldolgozások szerepeltek, saját dalait mindig a Hiperkarma keretein belül dolgozta ki.

Ám a zenekarban a februári 20 éves jubileumi koncert után ismét törés állt be – immár harmadjára –, s jelenleg semmi biztosat nem lehet tudni arról, hogyan és milyen felállásban képzeli el jövőjét a frontember. De a tavaszi karanténidőszak alatt, sok más dalszerzőhöz hasonlóan, ő is munkához látott: elmondása szerint hónapokig ki sem mozdult a lakásából, ez idő alatt készült el a most megjelent, tízszámos lemezanyag. Eredetileg letisztult, puritán hangzást képzelt el minimális hangszereléssel, végül azonban máshogy alakult: nem kevesebb, mint kilenc vendégzenész szerepel a felvételeken. Bérczesi egyik legrégebbi zenésztársa, Frenk dobol, a Benkó Dixieland Bandből ismert Csikós Miklós nagybőgőzik, de hallhatunk hegedűt, trombitát, csellót, fuvolát, klarinétot és ukulelét is.

A lemez érdekes módon szinte kizárólag pörgős dalokból áll, egyáltalán nem a nyomasztó bezártságérzés dominál, amire a cím alapján következtethetnénk. Összességében kellemes hallgatnivaló, koncerteken is működni fog, olyasfajta „hűha-élményt” mégsem okozott, mint amilyent a Hiperkarma-életmű nagy része kiváltott. Kevésbé mélyek a szövegek, és a megszokott rock and roll hangzás is hiányzik, ami mindig közelebb állt hozzám, mint a fúvósokkal, hegedűvel lágyított popzene. Bérczesi keményvonalas rajongói viszont biztosan ezt is imádják majd.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.